Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1942
10 lazancius fiainak az egyetlen és kizárólagos hivatása.4 A nevezetes évfordulón talán minden hivalkodás nélkül idézhetjük háromszázéves magyar múltúnkat arra vonatkozólag, hogy a nevelésnek ebben az alapvető, döntő kérdésében Szentatyánk méltó követői igyekeztünk lenni. A nevelő munkássága környezetére irányul. Miután önneveléssel elegendő lelkitartalmat szerzett és kellőleg gondoskodik arról, hogy az meg ne fogyatkozzék, törekszik azt másoknak is átadni. Rá is érvényes Rückert következő szép mondása: Vor jedem steht ein Bild dess, was er werden soll. So lang er das nicht hat, ist nicht sein Friede voll. Benső, titokzatos erő sarkalja tevékenységre. Az egyiket az erős és önző akarat. Nagyobb életerejével ösztönszerűen megragadja a gyengébbet. Mintegy benső szükséglete, hogy másokat időnként lényének vonzáskörébe vonjon. Valóságos mágikus egyén, akivel szemben a környezet csupán, mint objektum szerepel. A másikat a pedagógiai erosz hajtja. Több benne már a tudatosság és tervszerűség. Környezetének, főleg a még fejletleneknek kedvéért saját akarata nem egyszer háttérbe szorul. Szolgálni akar másokat, hogy azok kibontakozását, kiteljesülését elősegítse. Azt mondják, hogy az eszményi nevelőnek ez igazi mintaképe. Odaadja magát, hogy mások egész emberré válhassanak. Tagadhatatlanul szép vonás! Ügy érezzük azonban, hogy a pálma mégsem őt illeti. Rangsorban ugyanis fölötte áll az apostol, akit természetfölötti, trans- cendens eszmék vezetnek s ezeknek, mint értékeknek szolgálatába áll oly módon, hogy azokat magában és környezetében, jelen esetben neveltjeiben törekszik megvalósítani.5 A nevelői tevékenység indítóokának eme rangsorolásával feleletet adtunk egyúttal arra is, hogy a piarista iskola neveltjében, növendékében kit lát. Semmi esetre sem egyedül földi lényt, akit individuummá és ezen túl társaslénnyé kell nevelnie.- A piarista iskola sohasem elégedett meg azzal, hogy növendékeit egyedül valamely vérségi, nyelvi, hatalmi közösség és társadalmi osztály tagjává nevelje. Arra sem törekedett, hogy bennük csupán az ember szellemi * * Balanyi György: Kalazanci Szent József egyénisége és pedagógiai öröksége. Magyar Középiskola 1943. 5. szám. 65—73. 1., és U. az: Kalazanci Szent József élete. 8« 237. 1. Budapest, Szent István Társulat kiadása, 1942, p. 122—153. Prónai Antal : A háromszáz éves piarista iskola. A budapesti piarista fögimn. 1897/8 évi Értesítője., ü. az : Kalasancius iskolájának történetéből. A budapesti piarista fögimn. 1898/9 évi Értesítője. s Joseph Beeking: Das Geheimnis der christlichen Erziehung p. 13—14. Verlag Benziger & Co. Einsiedeln és U. a z : Grundlagen der erzieherischen Führung, p. 89—92. Verlag Benziger & Co. Einsiedeln.
