Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1941

15

Eme rövid vázlatból is látható, hogy Comeníus anyagcsopor- tosítása teljesen egyéni, önkényes. Van benne valami az ó- és középkor botanikusainak tudományos szemléletéből, amikor az akkor annyira döntőnek, fontosnak tartott külsőt, habitust teszi meg az osztályozás alapjául. Ezt azonban nem viszi végig következetesen. Elegyíti, keveri ugyanis életközelségi, ha szabad mondani hasznossági s ezenkívül didaktikai szempontokkal. Amikor minden lehető alkalommal a növényi részek gyakorlati értékesítéséről és használhatóságáról szól, kétségtelenül már az újkor utilitarisztikus elveinek, nézőpontjainak hódol. Ehhez csatlakozik azután még a vérbeli oktató, aki a növényvilág nagy egyedei közül mindenütt a könnyen szemléltethető!, a jellegzetesét szedi elő. Úgy véljük, ebben a szerencsés összegezésben kell látnunk a titkát annak a maradandó sikernek, amelyben hosszú évtizedeken (itt-ott kétszázévig) át az iskolában része volt. Linné rendszerét a szakemberek már széliében használták, amikor az Orbis Pictus botanikája még mindig újabb kiadásokban jelent meg. És amikor a változott ízlés és szemlélet hatása alatt kénytelen volt helyét átadni, az nem történt minden károsodás nélkül. Igazat adhatunk Rossbachnak, hogy a Comenius-féle növénytanban jóval több szemléltetésre adódott alkalom, mit a Linné rendszere alapján tanítottban.1

A tananyagnak erősen egyéni szempontú felsorakoztatása Co- menius állattanára is jellemző. Itt sem követi szolgai módon klasszikus mestereit. Az állatvilágot a következő öt csoportba sorolja. Az elsőbe tartozna ka fejletlenek, quaedam tarnen animalcula promovent se palpitando duntaxat, aut rependo, vei serpendo, cum sint veluti rudimenta animalis generis, ut conchae, vermiculi, serpentes. Tehát ezek szerint a kagylók, köztük a bíbor- és gyöngykagyló-, férgek (ide torolja a húsevő termeszeket, a ruhát pusztító molyokat, földi-gilisz- sát és a selyemhernyót), továbbá a kigyök (ezek sorában itt nyer megbeszélést a baziliszkus,) valamennyien csak csenevész állatok. A második csoportba kerülnek a lég urai, tehát a madarak és egyéb röpködök. Az utóbbiak között találjuk a rovarokat, (méh, darázs, légy, lepke, s bogár). Az ismerős madarak áttekintése tartózkodó helyük: (ház környékén, mezőn, erdőn élők, vizek mentén tanyázók) alapján történik elsősorban. Az így nyert csoportokon belül a nagyság (az erdőben élő nagy madárféle pl. a fácán, a vadgalamb, kisebb a rigó, még kisebb a fülemile) és táplálkozás (húsevők, rapaces pl. ölyv, kánya, sólyom) szerint különíthetünk el kisebb rendszertaniegysége1 F Rossbach: Naturwissenschaftlicher Unterricht in der höheren Mädchenschule. ln W. Rein: Encyclopädisches Handbuch der Pädagogik. Langensalza 1898. V. k. 57-87 1.