Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1941
13 kevesen tudták a potykát a csukától és a kövi haltól megkülönböztetni. Egyik másik rajza túltömött, máskor meg elnagyolt, túlságosan vázlatos. És ennek ellenére mégis nagy hatása volt az akkori iskolákban. A jóval később élt német költő fejedelem (Goethe) is úgy emlékezik meg róla, mint egyik legkedvesebb gyermekkori képes és olvasókönyvéről. A szóbanforgó természeti tárgyat először mindig egészében mutalja be. Az egészre irányuló, totális jellegű szemlélettel együtt jár mindjárt a meghatározás s csak ennek megtörténte után következik a taglalás. Anyagfeldolgozása tehát analitikus. Ennek igazolására szolgáljon az alábbi három példa, amely a növényismertetés bevezetőjeként a növény meghatározását adja a különböző tagozatokon egyre klasszikusabb fogalmazásban, A Janua introitusában ez még egyszerű. Planta, fibris radicum humorem imbibens, alescit. Eo destituta flaccescit, marcescit, arescit (fonnyad, szárad). Stirps dícitur quatenus se in ramos et ramusculos et frondes pandit (lombot hajt). (Opera Didactica Omnia, Pars I. p. 258—259). Csupa egyszerű szó, s ugyanilyen a mondatfüzés. Milyen másként hangzik azonban mindez a latin iskolában ! Stirps protuberat e terra, cui inhaerens radice, germinat reliquo-corpore in aérem imbibensque] humorem fibris, eumque convertens in succutn, et digerens, alescit, vigescit, virescit; destituta succo, langvescit, flaccescit, marcescit, arescit. (Opera Didactica Omnia, pars III. p. 483). Az Atrium hallgatójától pedig, ha tárgyban talán nem is követel több tudást, előadásban, fogalmazásban mindenesetre. Ez a növényről már igy beszél s Stirps, affixum loco animal effigiat s cui os radix est, nutrimentum trahens : viscera, corpus ipsum nutrimenta coquens : caput et artus, foras eminentes frondes, flores, fructus sunt : quíbus, succo destituta, illico privatur (azonnal megfosztatik). (Opera Didactica Omnia, Pars 111, p. 565). Ezeket olvasva az ember önkéntelenül kettőre gondol s ime a pán- szofista bölcselet eszméje itt is érvényesül s ennek keretén belül az iskola célja elsősorban még mindig a latin tanitás s csak másodvonalon a tárgyi ismeretek közlése. Ez utóbbiak csak eszközök az előbbi elérésében. A kiváló érdemeket szerzett pedagógus elveinek szellemében és alkalmazott módszere szerint jártunk el, amikor természetrajzi oktatását először egészében, teljességében tekintettük át, Rávilági- tásunk olyan vonalakat, jellemző tulajdonságokat emelt ki, amelyek tárgyunk tanításának történetében mindenkor mint érdemjelzők szerepelnek nagy neve emlitésekor. Ami már most a részleteket illeti, azok egy része, mint tárgyi tévedés azóta a tudomány rostáján kihullott, más része meg más értékelést nyert. Tanulságos az egyik is, a másik is. S éppen ezért álljanak itt mintegy mutatóba a következő jellemző adatok.
