Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1915
4 odaadó munkatársaitól szíve szerint búcsút vegyen. Ezt olyan meggyőzően, annyi melegségtől áthatott érzéssel mondotta, hogy többé nem is mertem fő- igazgatósága 25 éves évfordulójának ünneplését előhozni. De erre már nem is nyílt alkalom. Ez volt utolsó hosszas, bizalmas beszélgetésünk, amelynek nem egy gondolata, nem egy mondata mélyen szivembe vésődött. Sohasem láttam Kuncz Eleket olyan közlékenynek, olyan melegségtől áthatottnak, mint akkor. Az egész november hónap hivatalos látogatásokban telt el. November hó 21.-én magához kéretett, hogy megbeszélje velem a decemberi érettségi vizsgálatok idejét. Kemény téli idő állott be hirtelen s 15 fokos hidegben kisértem lakásáig. Másnap kora reggel Marosvásárhelyre utazott. Az előtte való hét tapasztalata azt tanácsolta volna, hogy ebben a hidegben ne utazzék, de ő kötelességeire hivatkozva a téli hideg kellemetlenségei elől sem akart kitérni s így önkéntelenül is hivatalos kötelességteljesitésének lett az áldozata. A szállodákban gyenge ellátásban, rossz kiszolgálásban volt része. Személyzet hiánya miatt maga fűtötte szállodai szobáját s így teljesen átfázva érkezett vissza utolsó hivatalos utazásáról. Bar Kuncz 70 éves kora dacára soha beteg néni volt, érezte, hogy komoly bajt szerzett. A dec. 3.-ra intézetünkben kitűzött rendkívüli javító, és pótló érettségi vizsgálatra már alig tudott eljönni, szervezete lázzal küzdött. Először Márki Sándor dr. egyetemi tanárral, az érd. r. k. Státus érettségi képviselőjével helyet- tesíttetni akarta magát. De most is kötelességtudata győzött, ez ad neki erőt s lázasan is megindult intézetünkbe az; utolsó érettségire. Mi mitsem tudva lázas
