Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1915

állapotáról, különös változást nem vettünk rajta észre. Az érettségi vizsgálatot teljes figyelemmel vezette s irányította. Csak vizsgálat közben arra kért, hogy jobban fűttessek. Bár hideg egyáltalán nem volt, teljesítettük kívánságát. Egyszer-kétszer maga is rakott a kályhára, úgy hogy a teremben a hőség csakhamar 25 R/'-ra emelkedett s ő még mindig fázott. Ekkor sejtettük, hogy komoly beteg.

Érettségi után kocsit akartunk neki hozatni, hogy ne kelljen monostor-úti lakásáig az útat gyalog megtennie. Ezt sem fogadta el, mert azt tartotta, hogy kocsiban könnyebben lehet átfázni. Balsejtelmekkel eltelve vettünk utolsó hivatalos ténykedése alkalmával búcsút. Fáradtan, megtörtén érkezett lakására. A család orvost hivatott, ki tüdőgyulladást állapított meg. De beteg főigazgatónk abban a hitben, hogy neki csak erős gégekatharusa van, másnap is felkelt s maga intézte el a hivatalos ügyeket. Utolsó aláírásait már csak reszkető kézzel végezte el. Erős fokú láz ágyba döntötte, hogy többé fel se keljen. Dr. Jancsó egyetemi professzor-orvos két oldali tüdő- gyulladást állapított meg. A 70 éves ember szívós természete, erős szive a betegséggel járó lázzal nem tudott megküzdeni s baja december 5.—9.-ig megtörte életenergiáját s kioltotta nemes szivének lüktetését. December 9.-én délelőtt >/2 10 órakor halt meg. Búcsuzatlanul hagyott el minket s mi ünneplés helyett bánattól megtört szívvel állottuk körül ravatalát.

Miközben a halál hírére a család tagjai összegyülekezve a temetés idejéről s módozatairól gondoskodtak, mint főigazgató helyettes sürgönyileg értesítettem a minisztériumot s a tankerület összes középiskoláit,