Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1914

8

irányzatnak, mely az intellectualizmus és praktikum correllációját hovatovább a nemzeti boldogulás legégetőbb szükségességének óhajtja. Hogy el-el nézegette a fizikai, a kémiai, vagy biológiai kísérleteket; kérdezni, a dolog teljes mibenlétét megérteni vágya netovábbja volt. Hányszor sóhajtott fel, hogy miért nem nevelhet ő a humaniórák mellett reális tárgyak segélyével korán kenyérkeresetre. Mindezek együtthatásából csírázott ki egy kis szerény növényke, melyet ő akart terebélyes fává nevelni. Mint kiváló, régi gyorsíró rendszerük segélyével iparkodott jótékonyan hatni, megélhetést eléghamar biztosítani s ezért megalapította az Erdélyrészi Gyorsírók Társaságát, melynek kurzusait maga vezette s érdemes tanítványait irodákba, hivatalokban elhelyeznitörekedett.

Tanítványait teljes odaadással melegen érző szívvel szerette, értük munkálkodni, javukat előmozdítani, támogatni tanáccsal, buzdítással még a pályaválasztás után sem szűnt meg. Ebben is méltó fia volt Rendünk szent Alapítójának. Szónya Károlyt gimnáziumunk egykor jeles növendékét, aki mint szigorló orvos a csatatér sebesültjeinek odaadó ápolása közt szerzett betegségben halt meg, szüleivel, Alma Materünkkel, tanártársaival együtt siratta el és emlékét egy kis füzetben (Sz. K. emlékezete) örökítette meg.

A munka embere lévén a lelkiismeretes, pontos munkálkodást kivánta meg; a léhaságot, a nemtörődömséget ostorozta, néha erős hanggal s ha kellett atyai szigorral. Ilyenkor sötét felhő húzódott végig a mindig vidám alaphangú kedélyvilágán, de csakhamar kiderült, a zivatar elmúlt s boldog megelégedésének nem egyszer adott kifejezést, ha az intés, a figyel