Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1912

9

Éltem félszázados világa rom már,

Prózás útján ma-holnap félre áll;

Az egykor friss kedélyre nyugalom vár,

Fántáziám nem termel ideált.

De az érzés ma is a régi mása Harmincegy évnek korhatárinál;

Az önképzőkör szárnypróbálgatása Most is lantpengetésre stimulál.

Öröm tudnom, hogy nem lankadt a munka;

Késő utódhad is fennen hevlil;

Ez érzést küldöm a jubileumra Ifjú barátaimnak üdvözletül.

Igen meleghangú és költői szárnyalású Vörös Ákos dr. miniszteri fogalmazó úr üdvözlő irata. Többek közt így ír: Legyetek meggyőződve, hogy azon a napon, mikor aranylakodalmát ülitek annak az eljegyzésnek, melyet elődeink a szépnek és művészetnek szeretetével kötöttek, gondolatban és lélekben veletek vagyok, veletek ünnepelek. Haladjatok tovább a megkezdett utón, de soha se engedjétek működésiekben érvényesülni a legújabb időkben felbukkanó irányzatokat, melyek az életnek csúnyaságait és a nemzetietlenséget akarják a szépnek mezébe öltöztetni és a művészetbe becsempészni. Az Egek Urának áldása kisérje jövő munkásságtokat és azt a fennkölt és jeles-tanítórendet, melynek intézetében és szeretetteljes vezetése mellett a Pázmány-Önképzőkör félszázados jubileumát megérhette.

Nagyságos Páll Bogdán főgimn. tanár úr gondolatban velünk ünnepelt azon intézet falai között, mely harmincegy évvel ezelőtt őt is útra bocsátotta s amelyre azóta sem szűnt meg soha a legnagyobb szeretettel gondolni.

Nagyságos Bállá Ödön árvaszéki elnök úr is velünk ünnepelt szívben és lélekben. Üdvözlő iratának nevelés-tanítási része így hangzik: Bármelyik állampolgár tehetségéhez és szerencséjéhez képest csak akkor érvényesítheti magát, csak akkor lehet a társadalomnak, a nemzetnek és hazájának igazán hasznára, ha ismeri az egész nemzetet a kunyhótól a a palotáig, megismertetni tudja magát az egész nemzettel és