Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1912
10 le tud számolni reális alapon a nemzet erőforrásával. A kolozsvári gimnázium és önképzőköre ezen irányelveket oltották lelkembe az élet kezdetén . . . Majd azt a megszívlelendő igazságot hirdeti, hogy az egészséges gimnáziumi és önképzőköri élet az egész életre kihatólag befolyással lehet. Nagyságos Dömötör János áll. főgimn. igazgató úr a szeretet egész melegével üdvözli a távolból a szép múltra visszatekintő önképzőkör mostani Vezetőjét és Isten áldását kívánja az önképzőkör további munkálkodására, hogy az ifjúi lelkesedés szárnypróbálgatásainak e nemes iskolája, mint a múltban volt, úgy a jövőben is még sokáig lehessen a hazafias érzés és nemes önképzés melegágya. Nagyságos Hadik Richárd nyug. középiskolai igazgató úr szintén üdvözölte az önképzőkört s lélekben részt vett az ünnepségen, melyen — így ír — Önök mint tettvágyó erővel és az akarat legerősebb kitartásával működő, testben-lélek- ben erőteljes ifjak a gyönyörű jubileum magasztos ünneplésével kimutatják, hogy a magyar partoknak és ősi alkotmányunknak napjainkban romboló hullámoktól és vihartól vert gátját mély erkölcsi érzésükkel, nagyratörő szellemi műveltségükkel és rendületlen hazafiságukkal javítgatják, építgetik. Hazánk kulturális és nemzeti irányú fejlődésének önök képezik az alapját, örvend szerény lelkem, hogy jubileumunk figyelmes rendezése így nyugtat meg engem: PirUad egünk s oszlik bele A korcsosság rút éjjeleMéltóságos Horváth Emil br. dr. úr is üdvözölte a kört a távolból is mindenkor meleg és változatlan érzelmekkel gondolva vissza azokra az évekre, melyeket e kör kötelékében töltött. Meleghangú iratának egyik szép része ez: Az elszálló ifjúság emléke mindig kedves s az élet küzdelmei közt vissza-visszatér lelkünk megpihenni nemes és önzetlen vetélkedésünk első színterére s az emlékezés aranyos ködén által talán még szebbnek, még megvesztegetőbbnek tűnik fel az a kor, mely nagyszerű az álmadozásban s vakmerő a magában bízásban.
