Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1911
egyéniségében lehet sok rokonszenves vagy ellenszenvet keltő vonás,. azt azonban el kell ismerni, hogy egyéniség. Innét magyarázható az a változatos fogadtatás, amelyben része volt s az az irodalmi harc, mely ugyan csillapodóban van, de még mindig személye körül támad. Adyval egyidőben, de a régi költészet folytatójaképen jelent meg az újabb magyar költészet egy másik kiváló tagja : Babits Mihály. Többen benne látják a jövő költőjét. Adyval kevés rokon vonás van benne, ami körülbelül annyit jelent, hogy: egyéniség. Komoly, magába mélyedt, erőteljes, finoman tartózkodó, tudatos, művészi. Megvan benne az Aranyt követő költők tárgyilagossága, költői készsége és formakincse, de ezekhez járul a gondolatoknak súlyos tömege, a kifejezés újsága, a nyelv zeneisége; általában mindaz, ami az újabb költői irány érdeme. A holnaposok között kezdte, irodalmi munkásságát a Nyugatnál folytatja s egypár oly remek alkotással gyarapította a magyar irodalmat, mely emlékezetessé teszi nevét. Különösen szókincse bámulatosan gazdag és változatos. Költészetében a báj és erő oly összhangban egyesül, amilyent talán csak Vörösmartynál lehet olvasni. Nála teljesen hiányzik az újabb költők sok fél- szegsége; pályája kezdetén ugyan kihivta maga ellen a jóizlést, azóta azonban nagyot haladt. A szabad versben irt versei a magyar nyelv eddig legmagasabb fokra való jutását hirdetik. Költészete általában elmélyedést igényel, de e tekintetben az uj irány igazi tagja. Külön ki kell emelni Laodameia cimű antik tragédiáját, mely a maga nemében — beleszámítva U. Tóth László működését is — elsőrangú alkotás. Az egészben elrejtett hatalmas szenvedély, a költői dikció, a klasszikus versformában gördülő szavak komor zenéje, az egészen uralkodó antik hangulat eddig nem létező példa nélkül állóvá teszik. Ez a két költő jelenti a magyar költészet továbbfejlődését a legkiválóbban. Elsősorban a lírát művelik, de korunk úgy látszik nem kedvez az epikának. Legalább a verses epikának. Az újabb költészet ezen a téren alig is alkotott valamit. Annál erősebb fellendülés tapasztalható a prózában. Az adomázást, langyosságot, könnyedséget kezdi felváltani a komolyság, az erő, az elmélyedés. íróik tagjai annak a csoportnak, mely a Nyugat köré egyesült, egyébként kevés van bennük a költőket jellemző nyugatiaskodásból. A rokonság legfeljebb az erkölcsi érzék némi 39
