Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1911

40

hanyatlásában és a lelki rajz tulságig finom keresztülvitelében nyilvánul meg. A dekadenciának megfelelően működésük közeledést jelent a realizmushoz és az emberi- lélek és élet olyan rajzának feltüntetését mutatja, mely a franciáknál Flaubert, Zola műveiben szokásos. Itt azonban semmiképen sem lehet szó hatásról. Tehetségek tűntek fel, akiknek írása új, mert művészi egyéniség megnyilvánulása.

A prózaírók között első helyet Móricz Zsigmond foglal el. A falu és kis emberek rajzolója. A falu azonban világgá szélesedik nála, a kis ember pedig rajta taposó hódítóvá. A falu csak keret, hogy a lélekben rejlő hatalmas erőknek megnyilvánulása annál meglepőbben hasson. Műveiből mindaz hiányzik, ami a falu eddig ismert rajzához hasonlítana. A környezet és a viszonyok rajza ép oly ui, mint amily új és megszokoííságtól ment annak a parasztnak vagy papnénak a szerepeltetése, aki az elbeszélés középpontjában áll. A valóság feltüntetésében nyilvánuló erő hozzá hasonlóan régen nem jelentkezett magyar íróban. Es ennek az erőnek szolgálatába tud állítani mindent. Elet és lélek hullámzik és forr rajzaiban és alakjaiban, úgy hogy a történet íulajdonképen alkalom, hogy a lelkek mélyén rejlő forrongásoknak kifejezést adjon. Ez a kifejezés csaknem nyersen természetes. Úgy látni és úgy leírni, mint Móricznál tapasztaljuk, eddig alig tudott valaki. Oly élesen és közvetlenül, csaknem bántó nyíltsággal ír, hogy az erős vonalokhoz és beállításhoz nem szokott szem csaknem elkábul. Nemcsak nem szépít, hanem különösen az erkölcsi vonatkozásokat oly leplezetlen valóságban tünteti fel, hogy egy vonással több és a jó ízlés megütközik rajta. Ez a vonás azonban legtöbbször elmarad. Az erő és közvetlenség miatt érdeklődéssel nézzük kis emberek és magukon uralkodni nem tudós szűkös viszonyaikból kitörni vágyakozó asszonyok vergődéseit. De ezeket a duzzadó erőtől kipattanni vágyó jeleneteket és lelkeket erős szellem szorítja össze. Ha a regények szerkezete talán nem a legtökéletesebb, a kivitel oly annyira tudatos és művészi, hogy az alkotó erő kiváló megnyilvánulásainak kell tartanunk. Emberek és asszonyok egyéniségük igaz, leplet- len mivoltában jelennek meg nála, úgy hogy a kicsinyes, apróságokba vesző és vázlatos lelki rajzok után a nagyszabású társadalmi vagy legalább ember-ábrázolások feltűnését lehet megállapítani. És a nyelvezet méltó az emberekhez és a nagysza-