Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1911
31 melyet az erkölcsi érzés csökkenése az ifjúságban a jövő számára rejteget. Magyarázatot utóvégre itt is találunk, de egyúttal ez az a tér, ahol az iskola nevében elsősorban kell síkra szállni minden e tekintetben történő káros hatás ellen. A dekadencia, mint sok minden, francia hatásra vihető vissza. Baudelaire és Verlaine a költészetben, Zola a naturalista regényekben és igen-igen sok színműíró a képviselője a világot jelentő deszkákon. Hiába hangzik fel a jobbak szava, hogy nem szabad akármit megírni és a művészet forrásául az szerepelhet csupán, ami felemel és nemesít, a társadalom általánosságban nem akar vagy nem tud erre a magasabb álláspontra helyezkedni. A modern élet minden vérzése ezen a csatornán át jut esetleg olyanoknak is a tudomására, akik ilyesmire alig gondolhattak. Sok kiváló egyéniség gyöngeségei közül erkölcsi téren különösen az egyéniség esztelen túlzásait, a cinizmus térfoglalását és az erkölcsi érzés gyakran jelentkező teljes hiányát lehet leginkább kiemelni. Ezek alapján korunkat úgy lehet jellemezni, mint a küzdések, csalódások és kételkedések időszakát. De ilyen viszonyok mellett is a költemények, regények, színművek irodalmi mértékkel nemcsak mérhetők, hanem azt nagyjában meg is ütik. Kénytelenek vagyunk elismerni, hogy épen a dekadens irány oly remekeket alkotott, amelyek nemcsak itthon, hanem a külföldön is sikert arattak. Miben áll tehát a dekadencia lényege ? Uj tárgykör, új hangulatok és új formák keresésében. Azonban ezt minden új irodalmi irányról el lehet mondani. A kérdés eldöntésénél ismét a modern ember lelki világának a vizsgálatáig kell elmenni. Ennek a típusnak jellemző vonása a léhaságra való hajlandóság mellett valami mértéktelen vágyódás, türelmetlen elégedetlenség mellett az életerő lázas fogyasztásával járó munkásság1 2. Szabó D. magyarázata szerint: „A dekadencia csak egyet jelenthet: az élet apadását, folyton kevesbedő életet. A dekadens emberben folyton csökken a vitális erő: kevesebb emotióra képes. Képzelete nem tudja az élet adatait uj összetételben tenni élete részévé. Gondolatával képtelen uj összefüggéseket látni meg az élet comple- xumában. Akarata beffullad ösztönös testébe."" — Horváth J. a 1 Mendés a dekadens elnevezést „une dénomination absurde“-nek mondja I. mű. 153. 1. 2 Paul Verlaine. Nyugat. 1911. 754. 1.
