Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1911
18 ben meg kell találni a törvényszerűséget. Az irodalomra vonatkoztatva a fejlődés okozta változás törvényszerűségének megismerését elősegíti az irodalmi termékek szerzőinek vizsgálata, amint figyelemmel kisérjük környezetük tekintetbevételével fejlődésüket és azokat a kapcsolatokat, amelyben a külföldi irodalmakkal és előzőikkel voltak. Ilyen értelemben foglalkozva irodalmunkkal, azt találjuk, hogy a társadalom jelentős befolyása mellett külső hatások is érvényesülnek. A nyugati szellemi áramlatok hozzánk aránylag későn jutnak el és akkor is befogadóik igen gyakran találkoztak olyan ellenszenvvel, amely csaknem megbénította munkásságukat. Ez elmaradottságot és kultúra hiányt juttatta kifejezésre a maga idejében Apácai Cseri, ez hangolta le Kármánt, ennek hangja hangzik ki tompán Arany L. Délibábok hőséből és ezt panaszolja a mai lírikusok közül Ady. Tehát legújabb irodalmi mozgalmunk is hasonló elbánásban részesül. Az ellentétes véleményeken egyelőre nehéz eligazodni. Az ellenkezők és rajongók ítéletei azonban lehetővé teszik az eddigi működés alapján is a helyzet tisztázását. És itt jöhet szóba az iskola. A társadalmi forrongások és irodalmi irányzatok helyet találhatnak-e az iskolában és mennyiben ? A kérdés eldöntésénél előbb jeles pedagógusokra hivatkozunk. Lanson szerint az irodalmi tanításban a sorrendet az újkori írókkal kell kezdeni, mivel ezeknek nyelve és gondolatvilága nem üt el a tanuló környezetétől, nem kíván egy egészen idegen világba való áthelyezkedést.1 —Ebből az elvből következik, hogy Rommel és Loewenberg az irodalmi oktatás feladatául tűzi ki az ifjúságnak jó olvasmányok szeretetére való vezetését. Meg kell mutatni, miért rossz, ami rossz. A tanulókkal együtt el kell ezekből is egyet-egyet olvasni, rámutatni silányságukra, összehasonlítás által feltüntetni gyöngeségüket. Ép így meg kell értetni, miért jó, ami jó. Nagy baj, hogy az iskola úgy engedi ki az életbe növendékeit, hogy nem ad nekik útmutatást, mit olvassanak azután. Pedig vezetni kell az embereket, mert a maguk ereje téves utakra viszi őket.2 — Lehmann azt a felfogást képviseli, 1 Nagy J. Az erkölcsi nevelés kérdése Franciaországban. Magy. Paed. 1910. 640. 1. 2 Magy. Paed. 1911. 516. 1.
