Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1911

17

Az emberiség bizonyos társadalma szőkébb határok között csoportosult nagy célok megvalósítására. Általában azt lehet mondani, hogy abszolút értékű irodalmi munkák inkább ott és akkor termettek, ahol és amikor az egyéni lélek a szőkébb közösséget érdeklő és lehető nagy lelki területet átölelő munkának adott létet. Ilyen a németeknél Goethe: Hermann und Dorothea-ja, a provansziaknál Mistral: Miréio-ja, a mi irodalmunkban Arany: Toldi-ja. Ilyen értelmezéssel, „Az elveszett paradicsom," a „Faust," „Az ember tragédiája" nem volnának abszolút becsű alkotások, amit semmiképen sem lehet állítani. Első rangú szellemi termékek, sőt mivel bennük az örök emberi jut a legtökéletesebb kifejezésre, az iró nemzeti lelkének is kiváló dicsőségére szolgálnak és az általános emberi mindeneket átfogó és magába olvasztó ügyét is előbbre viszik.

Így vagyunk az író erkölcsi és esztétikai felfogásával is. Tagadhatatlan, hogy az író a legközvetlenebb kapcsolatban van a közönséggel. Ennek Ízlése és értékelő képessége az író munkás kedvének fokozója vagy csökkentője. Amint az író hathat a közönségre, úgy fogadhat el tőle hatást. S mikor azt tapasztaljuk, hogy eddig szentnek tartott javak veszítik értéküket, elsősorban erre a kapcsolatra kell gondolni. A közönség befolyásolja az írót, aki önmaga érdekében az Ízlés követelményeihez kénytelen alkalmazkodni s értékes szellemi táplálék helyett haszontalan, sőt káros, de olvasó- vagy nézőközönséget találó művekkel előállani. Az irodalomban eddig megdönthetetlennek tartott nemzeti, erkölcsi és esztétikai alap ingadozni kezd, mert többé nem szükségképen való alkotó részei ezek a közönség irodalmi vagy egyéni értékelésének.

Ez a változás a társadalom nagy részénél a lélek átalakulásában gyökerezik. Mennél inkább részeseivé leszünk a művelődés áldásainak, annál fokozottabbak anyagi és szellemi szükségleteink. A haladás mellett viszont lépten-nyomon lehet tapasztalni, hogy a szolgálatában álló tudományok nagyrabecsülése mellett a vallásos és hazafias érzés, az erkölcs értéke, sőt a szép iránt való érzék is csökkenőben van. Az egész lelket-testet igénybe vevő, rohanó törtetésben a társadalom akárhány tagja nem gondol rá, hogy magába mélyedjen és az anyagiak mellett a szellemi javakat is az őket megillető figyelemre méltassa. Aki pedig ilyen viszonyok között is félrevonul, ennél a kérdésnél alig jöhet számba.

S mivel a szellemi tényezők nem hatnak véletlenül, a jelenségeid ^