Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1911
16 mek és új formák keletkezését jelenti, amelyek eddig megnyilvánulásra nem találtak bizonyos lelki árnyalatok kifejezésére. És emiatt el kell ismerni, hogy minden irodalmi divat az emberiségre nézve az életre vonatkozó ismeretek gyarapodását jelenti. Ezeknek a változásoknak természetes oka az élet, amely végtelenül változatos. Az irodalom pedig az élet tükre lévén, feladata is a gazdag változatosságnak lehetően hű visszatük- röztetése. Az irodalom eszerint maga az élet. Az igaz, szép, jó mellett ilyen felfogással megférnek ezek ellentétei is, amennyiben az életnek épen olyan alkotó részeit teszik, mint az előbbiek. A hazafiság és erkölcsösség mellett ott lehet ezek hiánya: az általános emberi és kevésbbé tökéletes, mivel az egyéniségben is előfordulnak ezek a tulajdonságok. Az érthető világosság mellett helyet találhat a sejtető homály, mivel a gondolat és érzés közlésére is többféle mód kínálkozik. Az irodalom tehát, mint az élet kifejezője, sok téren és sokféleképen nyilvánulhat, egy követelményt mégis fel kell állítani. Azt, hogy az irodalmi alkotás egyénien művészi legyen. Az egyéniség megnyilvánulása csak ezen a téren kötelező. A hagyományokkal való szakítás ebben az elvben leli magyarázatát, mivel az u. n. modernség nem egyéb, mint a hozzánk legközelebb eső fejlődési fokozat, amint a kor jellemző vonásait magukban egyesitő és kifejezésre juttató kiváló egyéniségekben nyilvánul és amelynek jellemző nevet az utókor fog adni. A modern irodalom jelenségeit eszerint a modern egyéniség kialakulása magyarázza. Ennek fő jellemző vonása szakítás mindenben azzal, ami a múlthoz tartozik s általában tökéletes képviselete a teljes értelemben vett mának és a változatos életnek. Kétségtelen, hogy minden irásmű első sorban az iró egyéniségének a kifejezője, de az is, hogy a mű nemcsak a szerzőnek jele, hanem azé a társadalomé is, amelyben keletkezett. Sőt ismertetője az emberiségnek is. Az Írásművet tükörhöz hasonlítva az első mutatja a szerzőt; a második a környékét; a harmadik az emberiséget.1 Az irodalom minden nyilvánulása ily értelmezést kíván. Az egyén a társadalom egy tagja s egyúttal az emberiség parányi része. E felfogás mellett mégis szükséges némi megkülönböztetés. 1 Riedl F. Bev. a magy. írod.-történetbe. Bp. Szemle. 1903. 295. 1.
