Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1911
7 rajongva szeretett igazgató tanára. Eltekintve attól, hogy szegény szüleit, rokonait állandóan segélyezte, juttatott filléreiből minden jótékony egyesületnek, tagja volt számos tudományos, közhasznú és kultur- egyesületnek. Erszénye sohsem volt zárva, ha szívéhez fordult az igazi szegénység. Keveset takaríthatott meg magának, mert a közjó előmozdítása sok pénzét lefoglalta. Halála méltó volt életéhez. Rövid, súlyos szenvedés után munka közben húnyt el. Még volt annyi lelkiereje az utolsó órákban is, hogy a kezére bízott értékekről a legutolsó fillérig beszámolhasson, s a haldoklók szentségeinek példás buzgóságú fölvételével lelki ügyeit is rendezve teljes megnyugvással várja be gyöngülő szíve utolsó dobbanását. A számok pontos, tiszta fejű tanára volt a végpillanatokban is. Mindennel készen lévén, maga sürgette orvosait s a mentő-egyesület közben megjelent mentőit és szolgáit a hordozható-ágy előállítására, melybe a maga erejéből feküdött le s gondos betakartatása után maga adott jelt az indulásra, orvosi tanácsra remélvén, hogy a klinikai betegszobában talán még megmenthetik. Az átszállítás után április 10-én reggeli 9 óra tájban a Gondviselés különös kedvezéséből a látogatására megjelent Hirschler József dr. prelatus-plebá- nost elég jó hangulatban fogadta s véle még nehány derítő szót is váltott. Alig távozott tőle a nagylelkű főpap, midőn a kezelő orvos észrevette, hogy az agónia megkezdődött s a beteg mindinkább veszti eszméletét. A gyorsan ismét visszatért preíatus-plebá- nos a szokásos módon feladván betegünknek az utolsó kenetet, nehány pillanat múlva már csak
