Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1911
8 annyi ideje maradt, hogy a végsőt pihegő betegnek az absolutio imája közben megtört szemét befogja s elröppenő lelkét az Úr kegyelmébe ajánlja 1912. ápr. 10-én V211 órakor délelőtt. A holttestet a szokott beszentelés után, melyet Vidákovich Dániel kegyesrendi tanár végzett, a kegyesrendiek ú. n. akadémiai templomában tettük díszes ravatalra, melyet a tisztelők, jóbarátok, tanárok és tanulók koszorúi csakhamar elborítottak. A temetés napja, melyre Kolozsvár legintelligensebb, úri közönsége igazán tömegesen jelent meg s megtisztelő rokonérzésük jeleképen növendékeikkel vonultak ki a kolozsvári testvérintézetek tanári karai, a Marianum, a keresk. Akadémia, tanítóképző, polgári isk. és róm. kath. lyc. elemi iskolák. Ápr. 12-én d. e. 11 ó. az ünnepi gyászmisét Hirschler József dr. Öméltósága végezte fényes segédlettel. A sz. mise alatt a főgimnázium énekkara, a tulajdonképeni temetési szertartás alatt pedig a kolozsvári kegyesrendi Kalazantinum egyetemi hallgató növendékeinek hatalmas férfikara énekelte a megrendítő gyászdalokat. A magas szárnyalású, egyházi, vigasztaló szónoklatot Agárdi László kegyesrendi tanár mondotta el. A temetőbe való kikisérés után a helybeli tanári kör nevében Gaa! Kelemen unit. főgimn. igazgató, s az ifjúság képviseletében Dániel Gábor 8. o. tanuló megható módon mondottak búcsúztatót. Azzal a fölemelő érzéssel távoztunk a sírtól, hogy nem halhatott meg örökre az, akire annyi hálás szív emlékezik s akinek sirgöröngyére annyi derék ember sirató szemének drága gyöngye pergedezett. V. J.
