Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1910
Magyar Gábor. Május 24-én a magyarországi kegyestanítórend főnökének, Magyar Gábornak névnapján zajtalan, családias jellegű ünnepet ült az intézet. Az évről-évre ismétlődő megemlékezés határán túllépve, ez alkalommal a tisztelet s szeretet szokatlan melegséggel nyilatkozott meg, most ünnepelte ugyanis a kegyesrend, a kegyesrend összes iskolája, a társadalom, a tanügy, a személyes barátok s tanítványok serege Magyar Gábor tanügyi működésének ötven éves jubileumát. A napilapok, folyóiratok sokat foglalkoztak Magyar Gábor egyéniségével, érdemeivel, társulatok, egyházfők, a rend huszonnégy gimnáziuma üdvözlő soraikkal keresték fel. Az ünneplésből kivette részét a mi gimnáziumunk is, a tanári testület és az ifjúság hódoló s szerencsekívánó iratot intézett az ünnepekhez, a névnap reggelén az intézet igazgatója beszédben méltatta az ifjúság előtt a rendfőnök érdemeit s az önzetlen munka, az állandó, becsületes törekvések eszményképe, követendő példája gyanánt állította eléjök. Utána a rendfőnök állandó jó egészségére szent misében Isten áldását kérte, majd a tanári kar s az egész ifjúság hálaadó Te Deumban fejezte ki örömét, hogy Magyar Gábor ezen jubileum-napot szerencsésen megérte. A rend tradíciói szerint zajtalan volt az ünneplés, Magyar Gábor sohasem szerette, ha dicséreteket mondtak róla, kedve í*
