Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1910
13 Lügos cs Karánsebes vidékéből, ide tartozik Mármaros megye (Huszt- tal és Szigettel), Szathmár megye (Erdőddel és Csengerrel), Bereg megye (Beregszásszal, Munkáccsal), Abauj megye (Szikszóval, Gönccel), Szabolcs megye, Bihar megye (Böszörménnyel, Debrecennel, Váraddal), Zemplén megye, Ugocsa megye, Ung megye.1 De ezen megyék területe már nem teljesen János Zsigmonddé, egyik vár Ferdinándé, a másik János Zsigmonddé. Zemplén, Ugocsa, Ung megyéből vajmi kevés lehet János Zsigmond birtokában, hiszen 1564-től sokkal lejjebb fekvő helyek (Nagybánya, Kis-Várda) már Ferdinándé. Biztos határokat megvonni nem lehet, mivel a folytonos háború és átpártolások miatt állandóan változott. Végeredményképen állíthatjuk, hogy Erdély áll a tulajdonképe ni Erdélyből s a kapcsolt megyékből, nyugatról Szeged tájáig és északról a Tisza mentét vehetjük határul. A Tiszától lejjebb van birtoka Ferdinánd- nak, feljebb János Zsigmondnak, de inkább csak egyes várakról van szó, megközelítő pontosságú határ a Tisza. Erdély viszonya a török portához.1 2 Erdélyt a török pártfogás tartotta fönn a magyar királlyal szemben, nélküle semmi sem állotta volna útját, hogy az egész ország Ferdinándé legyen. Erdély Ferdinánd rövid uralma alatt észrevette, hogy a német segítség gyenge, sok áldozatot kíván, a zsoldos katonaság zsarolása, eltartása miatt állandó lett a panasz. Maga Castaldo megírta, hogy Erdély mitsem vár királyától, kitől állandóan csak biztatásokat kapott, Erdély azon van, hogy a katonaságot kiűzze, mely úgysem védi meg őket.3 Nagy tehát az öröm, mikor János Zsigmond visszatér. De jól tudták az erdélyiek azt is, hogy mivel János Zsigmond török nyomás alatt jött vissza, most már ki is kell tartani a török barátság mellett. Olyan csalódás után, mint amely a német uralom miatt őket érte, ez nem is volt nehéz dolog. Ettől fogva Erdély gondosan őrködött, nehogy a törököt magára haragítsa, sokszor hangoztatják az ország1 Jakab Elek: János Zsigmond választott magyar király élete és uralkodása, 193—194. 11. Keresztény Magvető II. k. 2 Vajda Gyula dr.: Erdély viszonya a portához és a római császárhoz, mint magyar királyhoz a nemzeti fejedelemség korszakában (Kolozsvárt, 1891.) c. munkája csak a fejedelemség korával foglalkozik, a megalakulás korára kevés adatot tartalmaz. János Zsigmond a magyar királynak nem tett hüség- esküt. a E. O. E. I. 417, 422. 1.
