Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1910
14 gyűlések is, hogy jól iudják, hogy az országot csak a török császár pártfogása védi meg s tartja fönn. János Zsigmond is, mikor anyjának halála után egyedül uralkodik, kijelenti az országgyűlésen, hogy az ország csak akkor élhet békében, ha egyrészt a német, másrészt a török barátságát bírja.1 Ezen nyilatkozatávál megteremtőjévé lett Erdély százados politikájának. Kifejtette, hogy a két nagyobb hatalmasság között a kisebb erejű Erdélynek a legnagyobb körültekintésre van szüksége, hogy megmaradhasson. A török barátság ellensúlyozza a német telhetetlcnséget, mely csak hódít, de nincs ereje annak megvédésére, Erdély állandóan biztatja, hogy ha a török miatt lehet, siet vele egyesülni. így Erdély különállását, szabad fejlődését tisztán a töröknek köszönhette, a török barátság pedig nem is került neki sokba. Az erdélyiek többször hangoztatták, hogy a török barátságát az adó is biztosítja, de komoly adófizetésről nem lehet szó, olyan kicsiny az összeg s még ezt se fizették meg mindig, néha két évig se küldötték be. Szalay László közli János király és a szultán szerződés-levelét, mely szerint János király évenként 50.000 forint adót fizetett, 25.000 forint értékű aranyat, 10.000 arany forintot érő ezüstöt, 15.000 arany forintot érő bársonyt.1 2 Forgách is 50.000 forintról beszél János király idejében. Mikó Imre szerint ekkor még szó se lehet adóról, hivatkozik arra, hogy Verancsics egy 1540-ben kelt levele szerint János király halálos ágyán lelkére kötötte a főembereknek, hogy a portai ajándékot évenként pontosan küldjék be. Az ajándék idővel fejlődött állandó adóvá.3 János Zsigmond adója már sokkal kisebb, országa is sokkal kisebb volt, mint atyjáé, a Ferdinánd birtokába jutott terület 1547 óla szintén adózott, a török kéz alatt levő része az országnak meg úgyis nagy terheknek volt alávetve, így János Zsigmond adója lejjebb szállott. Évenként 10.000 arany forintot fizetett Erdély, az adó nagysága sehol sincs pontosan meghatározva, csak feljegyzések mutatják, mennyit fizettek. A 10.000 arany tehát szokásjogon alapult. Ezen adót Erdély, mint külön ország, 1543 június havában küldötte be először.4 Forgách szerint a 10.000 forint adót is csak jótéteményeire emlékeztető jel gyanánt kívánta a szultán.5 A rendes adóhoz 1 E. O. E. II. 184, 209-210. 11. 2 Szalay László: Adalékok a magyar nemzet történetéhez, 195—>96 II. 3 Mikó Imre: i. m. 81. 1. 4 Bethlen Farkas: Hist, de rebus Trans. 1. 417. 1. Verancsics I. 229. 1. 5 Forgách i. m. 6. 1.
