Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1910
12 tartományát Erdélytől elválasztja, délfelől Mysia, a mai Szerbvajdaság és a Tisza Szegedtől kezdődőleg a Dunába szakadásáig.“1 A Tisza melletti megyék Temessel együtt ezek: Bihar, Temes, Zaránd, Békés, Csanád, Arad, Csongrád, Külső Szolnok.1 2 Erdély tehát kiterjedt, nyugati határát e megyék legjobban megjelölik, a Felvidéken Kassa vidéke a nyugati határ, lejjebb a Közép-Alsó Tisza vonala. 1552-ben elveszett az egész Temesvidék. János Zsigmond újabb uralkodása kezdetén északra Erdély kisebb, Kassa elvesztésével az egész vidék Ferdinánd hatalmába került. Izabella halála évében békét akart kötni Ferdinánddal s Ferdinánd követelte, hogy János Zsigmond mondjon le Abauj megyéről, mivel nem illő, hogyha Kassa már az övé, annak vidékét János Zsigmond bírja. Bereg, Ugocsa kétrészre adózzanak. 3 A békéből ugyan semmi se lett, de látjuk, hogy a határvonal már lejjebb van. Mikor János Zsigmond 1563-ban újra békére akar lépni Ferdinánddal, ez az országot már a Tiszáig követeli, de a béke megint dugába dőlt. Azonban átpártolásokkal nagy területek vesznek el, ami már 1561-ben meglátszik. Az 1561 ápr. 13—18-án tartott tordai országgyűlés szerint Erdélyhez tartoztak Szathmár, Szabolcs, Bereg, Közép-Szolnok, Kraszna, Mármaros és Ugocsa megyék.4 János Zsigmond az átpártolt birtokokat megakarván szerezni, 1564- ben visszafoglalta Tokajt, Hadadot, Nyírbátort, Kisvárdát, Kovászót, amelyeket Ferdinánd visszaszerezvén, hozzászerezte Szerencset, Szent- mártont, Erdődöt, Nagybányát, Kővárt, Csejtét, Szamosközt.5 Ezen adatok megjelölik eléggé a határokat s körülbelül ilyennek vehetjük Erdély területét János Zsigmond halálakor. Igaz, hogy 1570-ben a speieri egyesség szerint János Zsigmondnak maradt volna csak Erdély, Bihar megye Nagyváraddal, Szolnok, Kraszna, Mármaros megye Huszttal,6 de ez az egyesség nem lépett életbe. Az 1564-iki határokkal összehasonlítva Jakab Elek adatait, meglehetős egyezést találunk. Szerinte Erdély területe áll: A tulajdonképeni Erdélyből, 1 Mikó Imre: Erdély különválása Magyarországtól. 75. 1. M. Tud. Ac. Évkönyvei, 9 k. 2 Fraknói: Magyar Országgy. Emlékek 11. 466. és 485. 1. 3 Forgách 184—186. 11. 4 E. O. E. 11. 192, 1. 5 Forgách 276—288. 1. lstvánffy : Magyarország története 1490— 1606-ig. Fordította Vidovich György. 498—508. II. Borsos Sebestyén Krónikája 1490— 1585. 17—26. 11. Érd. Tört. Adatok I. k. Kiadja gr. Mikó Imre. 6 Forgách 444—445,11.
