Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1909
29 senyekre, mert hát a sok munkába került éneket kikellett használni. Ez pedig az egyházi zenének profonálására vezet. A régi középiskola nehezen oldotta meg saját korában az egyházi énektanításnak a kérdését. A modern iskola sokkal nagyobb igényeivel, a fokozott művészi követelményekkel szemben, megtudja-e majd a művészi nevelés szempontjából a világi s egyházi énektanításának kérdését egyszerre megoldani ? A jövő középiskola, mely mindinkább eltávolodik a latin nyelvnek tanulásától, még nehezebben fogja tudni a gyermekeket a choralis éneklésbe bevezetni, fia megvalósul vezető pedagógusaink egyhangú véleménye, hogy a latin nyelv kiküszöböltessék a gimnáziumok alsó osztályaiból, akkor az énektanárnak előbb a latin olvasást kell megtanítani. Mert különben, mikorra rákerül a sor, hogy a gyermekek az iskolában megtanulnak latinul is olvasni, a legtöbb gyermek üde szoprán hangját már elvesztette. Ez is egy okkal több az aggodalomra. De ezek inkább csak apró, lényegtelen kérdések, melyek még könnyen megoldhatók. Előmunkálatok szükségesek, melyek azután könnyen fognak rávezetni az egyházi éneknek reformterére. Ez előmunkálatok egy igen üdvös módja lenne, hogy némiképen a pápának 1903 nov. 22. kelt Motu proprioja értelmében az egyházi énekreform terére léphessünk: a katholikus népénekeket revízió alá venni. Nagyon szükséges volna a középiskolai tanulóknak egy egységes katholikus énekeskönyvet a kezébe adni. Az ifjúsági énekeskönyvek gomba módra szaporodnak, de nem jelentenek haladást, hanem a régi, szinte megrögzött Zsasskovszky-féle énekeket kiforgatják s áthar- monízálják. Ezzel is újabban megnövekedett a zavar, s megnehezült még a közönséges egyházi népénekek tanítása is. A gyermekek ma már annyiféle variánsban éneklik, ahány vidékéről jönnek az országnak. Most szinte könnyebb a középiskolában egy rendezett műénekkart teremteni, mint a népének kérdését rendezni. Az ok többféle. Először is nagyon nehéz valami rosszul megszokott dallamot a gyermek fejéből kiverni, mert nem öntudatosan, mert nem kotta ismereten alapul a tudása. Mivel most már hallásában sem bizhatik, ezért egyházi népénekünk is kezd kritikán alóli lenni. De az ok sok tekintetben magukban a dalokban is rejlik. Sok értéktelen dallam honosuk meg az idők folyása alatt. Sok dallamunk ritmusa idegen, s ellentétben áll a magyar nyelv ritmusának, s hangsúlyának legelemibb szabályaival. Népies dallamainkat ebből
