Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1909

28

tehetségű tanulókkal is egy állandó kart összetartani s azt eredményesen működtetni. Ez a kották ismerete nélküli, hallás után való tanításnak a következménye. Ha a gyermek elfelejtett valamit, akkor hiába adjuk a kotta lapot a kezébe, az nem mond neki semmit.

Ugyanezzel az anyaggal kell majd kettős munkát végezni. A folytonos, majdnem minden hónapra eső iskolai, alkalmi, vallásos s hazafias ünnepek elég sok terhet rónak már eddig is az énekkarokra, ha megakarnak felelni annak, amiért a középiskolai énektanítást fenntartani kívánjuk. Hogyan oldja meg a tanár a a choralis kották olvasásának s megértésének a kérdését, mikor a tanulók még a rendes kottákat sem ismerik? Hogyan fogják ezek az egyházi hangjegyeket olvasni, melyeknek alakja, kapcsolása annyira távol áll a modern hangrendszerünktől? Hogyan fognak egyszerre kétféle hangjelzés szerint énekelni? Marad tehát a régi rendszer. Itt is, ott is értelmetlenül beemléznek ideig-óráig valamit. De ez a tanítás sem itt, sem ott nem lesz eredményes, mert nem lesz érdeklődést keltő s marad a vélt siker érdekében a hallás után való tanitás, mely eltompítja a lelket, s még nagyobb közönyösséget szül.

Ilyen tanitás nem felel meg a művészi nevelés kellékeinek. Pedig az egyháznak choralis éneke épen olyan elsőrangú művészet, mint az egyháznak többi művészetei. Az éneknek még külön hivatása az, hogy az ájtatosságot s az istentiszteletnek fényét emelje. Ezért az egyházi ének tanításhoz sem lehet kontár kezekkel nyúlni. Itt is módszeres egyházművészeti, zenelithurgiai, zeneesztétikai alapokon nyugvó oktatás kell, mely felényi munkával nagyobb sikerrel fog járni. Különösen most, a megújhodásnak kezdetén, lenne szükség egy tervszerűséggel, egyöntetűséggel megállapított tanítási tervre. Tehát megfelelő tankönyvek, rendszeres terv, alapos énekoktatás és főleg sok idő szükséges, hogy mindazon ideálok megvalósíthatók legyenek, melyeket az egyház is iskoláinak énektanításától vár.

Eddig a középiskola az egyházi éneket teljesen elhanyagolta, mert meg volt adva a lehetőség, hogyha valami vallásos éneket megtanult a kar, az bekerült a templomba az ünnepi hangulat emelésére, a minek bizony a lithurgiájához semmi köze nem volt. Viszont, ha sikerült a karnak valami egyházi klasszikus mester művét megtanulni, akkor felhasználtuk iskolai ünnepekre, hangver-