Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1909
15 vendékeket csak félévre mentik fel az éneklés alól. Újabban a leghíresebb pedagógusok is emellett nyilatkoznak. „A régi iskola tanítása szerint a gyermekeknek a hangváltozás idejében nem volt szabad énekelni. Az új rendszer a hangváltozás idejét alkalmasnak tartja a hangfejlesztés megkezdésére, mert a porcogok lágyságuknál és hajlékonyságuknál fogva viaszként idomíthatok, a gyakorlás pedig az egészségnek hasznára válik és a hangváltozás lefolyását jótékonyan elősegíti.“ (Törsleff, Farkas Ödön.) Legnagyobb bajt okoznak évről-évre az újonnan jöttek, kik ma már semmi alappal sem bírnak. Úgy látszik, hogy az 1905- ben kiadott népiskolai ‘énektanitási reform is csődöt mondott. Miért? Mert nincsen arra való tanító, aki ma éneket is tudna tanítani. Ezért évről-évre nagyobb azoknak a száma, akik úgy kerülnek a gimnáziumba, hogy egyáltalán nem tanultak énekelni. Itt pedig a valamire való hanggal biró tanulót besorozzuk az énekkarba s kezdjük a sűrűn egymásután következő ünnepekhez a dalokat bedresszírozni. A sikeres énektanítás érdekében elsősorban is az alaphiányokon kellene valamiképpen segíteni. Ezzel feladatom nehezebbik feléhez jutottam. Hogy ezt a kérdést könnyebben megoldhassam először a középiskolai énektanításnak a célját akarom körvonalazni, hogy magát az énektanítást ezen általános cél elérése érdekében a középiskola kereteibe beleilleszteni lehessen. Mivel az ének azon nevelési ágokhoz tartozik, melyeknél a művészi érdek a főcél, azért a tanterv alkalmazásában azoknak a művészi elveknek kell érvényesülniük, melyek a művészi nevelésnek kellékei. Az énektanításnak is az értelmet, emlékezetet, fantáziát s kedélyt nevelőnek kell lenni. Csak az ilyen elvekre épitett tanítási rendszer ébreszti majd fel a gyermekekben a kedvet a szép melódiák iránt, az értelmetlen tanulás megöl minden kedvet s örömet. Minden művészi nevelésnek a célja a tanulókat bizonyos művészi készségre oktatni, amely által a műélvezethez és a műértéshez vezetjük. A középiskolának azért nem feladata tökéletes művészi befejezettséget adni. Nagyon kevés ember művész, de művészi érzéke, bizonyos fokig fejlett műizlése minden embernek lehet. Ennek a műérzéknek elsajátítására kellene minden iskolának törekednie. A középiskolai énektanításnak főcélja csak egy lehet, az esztétikai műveltség alapjait megadni. Amit a gyermek zsenge