Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1909
14 hogy a középiskola nagyon túl van terhelve s óraapasztást kérnek. A sport, céllövészet, torna s játékdélutánok úgy elvették már a tanulónak minden idejét, hogy az énektanításnak rendszeres beállítására már nincsen sem hely, sem idő. Arról azonban nem szabad lemondanunk, hogy a rendelkezésre álló időt intenzivebb munkával kitölthessük. Elkeli hárítani azt a sokféie akadályt, mely ma még az énektanításnak útjában áll, s akkor a középiskola kevesebb óraszám mellett is, nagyobb sikereket fog tudni felmutatni, mint ma. Az éneknek bizonyos fokig való kötelező tételével, sok tanítási mizéria szűnnék meg. A kötelező énektanítás mellett a tehetségek jobban kiválnának. Az alkalmatlanokat teljesen el kell különíteni s a tanítást az átlagos tehetségekre való tekintetből intenzivebbé tenni. Ma azt tapasztaljuk, hogy az alsó osztályokból törik magukat az ének után. De alig jutnak be az énekkarba, minden úton-módon szabadulni óhajtanak, még a tehetségesebb tanulók is. Ez az általános ének iránti ellenszenv a pubertás korában következik be. Ekkor az ifjú különben is zárkózottságra hajló s lekicsinyel, gyermekesnek tart mindent, amiért még csak az imént lelkesedett. Legkönnyebb a félrevonulás az énekóráról, mert nem kötelező. Ürügyről bőven gondoskodnak. Ez a minden komoly munkától való irtózás kora. Ekkor hanvatlanak a tanulók a tanulásban is s nem szeretnek sem hangosan, sem értelmesen beszélni. Ez a minden kis diákosnál irtózó álszemérem legtöbbet árt az énektanításnak. Pedig, mindez megszűnne, ha az ének is kötelező volna, ha az ének is rendes tantárgy volna, s a tanár is intézeti rendes tanár volna. Nagy hátrány a mutatio-korának bekövetkezése is. A hang- mutálás korát ma a tanulók arra használják, hogy kibújhassanak az énektanulás alól. Ha a hangváltozás ürügye alatt a tanuló 1—2 évig mentes volt az éneklés alól, akkor újból nincsen kedve munkába állani. Ha pedig az énektanítás rendszeres volna, akkor a felmentés is a tanár kezében volna. Az igaz, hogy a mutálás alatti felmentésre nézve a zenepedagógusok s orvosok még ma nincsenek egy véleményen. Ez okozza a zavart. A gyakorlatban félévi felmentéstől, egészen 3—4 évig terjedő időre történnek felmentések. Vannak országok, ahol törvényesen megvan állapítva a felmentés ideje. Ha a gyakorlatban a maximumot betartanók, akkor a középiskola felső osztályaiból még a vegyeskarhoz szükséges anyagot sem kapná a tanár. A híres lipcsei Thomas iskolában a nö-