Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1908
47 tanulmányait, ebben mindenkinek szabad kezet szoktak engedni, másodsorban a tapasztalás mutatja, hogy a künn lakó tanulóknál nagyobb százalék a késziiletlenség, nem annyira a dispozició hiányából, hanem a számításból. Az internátusi tanuló feleleteiről beszámol odahaza elöljáróinak még pedig lelkiismeretesen, mert elöljárója lépten-nyomon meggyőződhet a valóságról, akár növendéke társaitól, akár annak tanáraitól. Az internátusok számon kérik növendékeiktől a tanul-* mányi eredményeket, hogy a szülőket időről-időre értesíthessék és felvilágosíthassák. Az externátusi tanuló, mégha családja körében van is, a legtöbb esetben füllent. Elég gyakori az efféle párbeszéd:-— Feleltél ? — Igen ! — fiogy feleltél? — Jól feleltem! — Mit kaptál ? — Kettest! Es valójában alig nyöszörgőit a nebuló. A bizonyítvány hazavitele után pedig a tanuló, hogy szüleit megnyugtassa, holmi hazudozásokkal áll elő. „Én nem tudom, mama, mi az oka, mindig jól feleltem s mégis elégtelent adtak. Rám a tanár úr haragszik“. Van eset, mikor a szülő magából kikelve rohan az igazgatóhoz s felvilágosítást követel a kalkulus ügyében. „Miért adtak fiamnak elégtelent, mikor mindig jól felelt?“ Az igazgató ekkor előveszi az „írott könyvet, melyben minden foglaltatik“ s a szülő tudomására hozza, hogy ekkor és ekkor meg volt róva nem is egyből, de többől, s hogy erről értesítést is kaptak rovó-intő cédula alakjában. A szülő álmélkodlk. Hogyan lehet ez, hisz’ ő nem is látott rovó-intő lapot. Az ifjú nem mutatta meg szüleinek, hanem maga hamisította rá az aláírást, vagy legjobb esetben, hogy idegen kézírás legyen, valamelyik pajtásával, vagy esetleg testvéreivel íratta alá. Ily csalódások nem érik a szülőt az internátusi nevelésnél. Azután meg, ha az internátusi tanuló sikertelen feleletet adott valamelyik stúdiumból, annak a résznek a pótlását azonnal el kell végezni, s róla beszámolni a felmondással, hogy hézagok ne maradjanak. Az externátusi tanulót ki kényszeríti erre ? Senki. Paedágogusok előtt köztudomású, hogy a tanuló, aki egy bizonyos leckéből nem készült, azt a legritkább esetben fogja pótolni. Az ismétlések, vagy a vizsgálatok alkalmával, ha ugyanarról a dologról kérdezik, éppen oly bölcsen fog hallgatni, mint annak előtte. A külső szálláson lévők még a leckét is letagadhatják, s
