Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1908
48 rendesen azt mondják be leckéül, amit már sikerült úgy ahogy hallomásból megtanulni. Ezért van azután, hogy a legtöbb szülő azzal áll elő, hogy a fiú odahaza felmondta leckéjét és tudta. De hányadik leckét mondta fel? Nem egy héttel ezelőtti leckét-e, s éppen akkor felelt elégtelenre az új leckéből az iskolában. Az internátusbán ilyen félrevezetés nem történik meg. A készületlenségnek tehát nem annyira az indispozicio az oka, mint inkább a lecke • letagadása, más leckének bemondása, szemérmetlen naplopás és számítás a nem felelésre. Egy internátusi tanuló bármily fokban legyen Is rosszul disponálva, a leckét kelletlenül is átgyurja, s erre talál is időt, nem kell neki éjszkázni lámpavilág mellett s úgy ahogy mégis csak tud valamit egy elégséges erejéig. Sőt az internátusi vezetők azon vannak, hogy az ilyen indis- ponált gyermekek alkalmat nyerjenek szabad idejükben csendes helyen mulasztásaikat pótolni. S ha az illető tanulónál a munka nehezebben megy, a szabad időnek felesleges részében alkalma van a követelményeknek megfelelően elkészülni. Aki az internátusbán komolyan nekilát a munkának, annak nem kell a tanári kar irgalmasságában bizakodnia. Aki meg alapítványt élvez, ne számítson esak azért a könyörületre, mert alapítványa van. Az alapitványosok között van sok léha szellemű, ki erre épit. Az alapitványos érdemelje meg azt az alapítványt jóviseletével, jó előmenetelével, szorgalmával. Azért az alapítványi helyek betöltésénél nagyobb körültekintéssel kellene eljárni, mint manapság. Az ösztöndíjakat és alapitványos helyeket ma protegá- lás révén töltik be, s ugyancsak felvonultatják ezen hadakat akkor is, mikor az alapítványi hely elvesztése közelben van. Első osztályra egyáltalában nem kellene alapítványt adni, mert a középiskolai kedvezmények elnyerésére és élvezésére az elemi iskolai bizonyítvány nem jogosít. Az alapítványi helyek betöltésénél és megtartásánál pedig megkellene követelni a tandíj kedvezménynél megállapított mértéket. Csupa elégségessel megtartani egy ösztöndíjat, egy alapitványos helyet, nevetséges dolog. Ha a tanuló nem képes a követelménynek megfelelni, ne erőszakolják a dolgot. A jutalmazás a munka jutalma legyen, de sohasem a léhák jutalmazása. A lustáktól mindig el kell venni a kedvezményt, s odaadni a szorgalmas és igazán szegény tanulóknak. A tanári kar pedig feltétlenül belevonandó volna úgy az ösztöndíjak, mint az alapitványos helyek odaítélésébe. Hálátlan szerep
