Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1908
18 rengeteg számát követelik meg, s a melytől joggal megkívánható, hogy a hozzá fölterjesztett ügyeket ne a politika egyoldalú s részrehajló szemüvegén át vizsgálja, hanem a részrehajlatlan igazság elvei szerint mérlegelje. Miután végrehajtotta a pápai udvar reformját, hozzáfogott az egyetemes egyház fegyelmének megújításához. S ebben X. Pius oly nagyszabású munkálatoknak vetette meg alapjait, melyek egy- magukban is elegendők volnának hogy halhatatlanná tegyék nevét. A ki ismeri a kánonjogot, az tudja azt is, hogy mily nehéz benne eligazodni a törvények rendezetlensége miatt. Az ú. n. Corpus Juris Canonici (Kánoni Törvénytár) nem foglalja magában az összes egyházi törvényeket, s a benne levőknek jó részét is hatályon kívül helyezte a későbbi törvényhozás. Ezek az újabb törvények máig sincsenek teljesen és rendszeresen egybegyűjtve, s a mi gyűjteményünk van is, az sem mind hiteles. Ily körülmények között megítélni azt, vájjon valamely egyházi törvény érvényben van-e még vagy pedig már erejét vesztette, nem csekély fáradsággal van összekötve. Pedig ezt tudni fontos, mert a hívek cselekvésmódja a törvények szerint kell, hogy igazodjék. Ezért általános volt az óhaj, hogy a mai nap is általában érvényes régebbi és újabbi egyházi törvények áttekinthetően kodifikáltassanak, hogy így tisztán és világosan álljon mindenki előtt az egyházi törvények jelen érvénye. Az 1869-iki vatikáni zsinat is nyílt kifejezést adott eme közóhajnak, azonban az utána beállott zavaros politikai állapotok lehetetlenné tették annak megvalósítását. Voltak ugyan egyesek, a kik saját felelősségükre hozzáfogtak a törvények összeállításához s a polgári törvénykönyvek mintájára akarták megalkotni az egyházi törvénykönyvet is, de csakhamar belátták, hogy egyes férfiak tudománya és buzgósága sokkal kisebb, semhogy a nagy tervet eredménnyel meg lehetne valósítaniok. így maradt a dolog 1904-ig, midőn X. Pius egyszerre a megvalósulás útjára terelte e nagyfontosságú kérdést. Az említett év március hónapjában ugyanis értesítette a kér. világot, hogy az egyházjog kodifikálására kardinálisokból s kiváló egyházjogászokból egy bizottságot szervezett, melynek feladata, hogy a mindenfelől hangoztatott óhajtásnak eleget tegyen. A gyűjtemény a modern jogtudomány szellemében készül s gyakorlati célt kíván szolgálni. Ezért útasításában kimondja, hogy a törvények összeállítása áttekinthető legyen; a gyűjteményből az elavult vagy megszűnt törvények kihagyandók, a többiek pedig, a mennyiben szükségesnek mutatkoznék, a jelen viszonyokhoz alkalmazandók.
