Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1908
19 A nagy munka tehát, mely hivatva van annyi jogos érdeket és kívánságot kielégíteni, folyamatban van, s remélhető, hogy Szentatyánk nemsokára gyönyörködni fog századokra kiható, de mindenesetre örökké emlékezetes alkotásában. Másik nagybecsű intézkedése X. Pius pápának az egyházi zene reformjára vonatkozik. Egyházunk zenéje Palestrina Jánosnak, a „zene fejedelmének“ — mint ahogy őt sírfelirata nevezi, — műveiben érte el a tökéletesség legmagasabb fokát. Jótevőjének, II. Marcell pápának ajánlott ünnepi miséje, motettái és improperiumai mindenkor csodás alkotásai maradnak a fenséges egyházi zenének. Halála alkonyatát jelentette az egyházi zenének is, mert az ezt jellemző tiszta nemesség, a tartalom és dallam egybeolvadása lassankint háttérbe szorult az ó-görög zenéből kölcsönzött drámai elem előtt, úgy hogy midőn a humanista kor operája teljesen kifejlődött, ettől külső formára csak az alkalmazott fuga különböztette meg az egyházi zenét. A bajt növelte a sokféle hangszernek bevonulása a templomba, mert a hangszeres zene többé nem volt áhítatot keltő, hanem gyönyörködtetésre, szórakoztatásra, szóval színházi hatás keltésére szolgált. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy a zene nem támogatta többé a dallamot, hanem ezzel szemben önálló részként lépett fel; továbbá, hogy a szertartási szöveg teljesen áldozatul esett a zeneszerző önkényének, ki azt folytonos ismétlésekkel, majd rövidítésekkel egészen érthetetlenné tette: akkor elképzelhetjük, hogy mennyire kivetköződött az egyházi zene liturgikus jellegéből s ezzel együtt mennyire elvesztette azt a méltóságos vonást, mely eddig ismertető jele volt. Az egyházi zenének elvilágiasodása már korán megszülte a visszahatást. Tekintélyes hangok emelkednek ellene egyházi és világi oldalról egyaránt, és sürgetve kívánják annak reformját. XIV. Benedek pápa engedve a sürgetésnek, 1749. febr. 19. kiadott körlevelében már megjelöli ama hangszereket, melyeket a templomban használni szabad. Egy századdal később pedig Patrizi pápai vikárius ad ki rendeletet, melyben megvonja a korlátokat, melyeken belül a zenekiséret az istentiszteletnél kivételképen alkalmazható. Több tartományi és egyházmegyei zsinat szintén hozott kötelező határozatot. Maga X. Pius is szabályozta velencei pátriárka korában az egyházi zenét; mikor pedig a pápai székre emeltetett, elérkezettnek látta az időt, hogy zenereformját az egész egyházban kötelezővé tegye. Híressé vált Motu propriójában az egyházi szellemű 2*
