Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1908

11

vasárnaponkint az üdvözítő igéket: ezek és egyéb intézkedései új irányt helyeztek kilátásba. Hogy mi lesz ez az irány, akkor tűnt ki teljesen, mikor X. Pius kiadta várva várt első körlevelét, melyben feltárta kormányzásának alapelveit, vezető gondolatait s kifejtette a programmot, melynek megvalósítására fogja szentelni minden tehetségét, összes idejét. Ebben már nem a politikus pápa szól hozzánk, hanem a népek tanítója, a lelkek orvosa. Korunk rettenetes baját, végzetes betegségét: Istentől s Krisztustól való eltávolodását meggyógyítani s a tévelygőket az üdvösség forrásához visszavezetni: ez az ő terve, ez az ő programmja. „Ha valaki tőlünk — úgymond — programmot kiván, mely lelkünk szándékát és törekvését mutassa, úgy az nem lehet más, mint mindent megújítani Krisztusban“ : Instaurare omnia in Christo. Igen, visszavezetni a népeket Istenhez, engedelmességre bírni egyháza iránt s élő hitre feltámasztani, ez lesz az ő életének feladata.

Nagyon messze mennék, ha pontról-pontra ki akarnám mutatni, miként valósul meg naponkint e programm. Ez a feladat az életrajz-iróé; az én kötelességem célomhoz képest csak az lehet, hogy rámutassak Krisztus helytartójának öt év alatt végzett nevezetesebb alkotásaira. Nem új eszméi ezek életének, hanem csak általánosításai annak, mit hosszú éveken keresztül folytatott lelkipásztori működésében a papságra és népre áldásosnak ismert; mit ő maga megpróbált és eredményesnek talált a múltban; a mit az ősrégi Mantua s a lagunás Velence hirdet, azt valósítja meg most is, midőn szavait nem a kis Tombolo népe hallgatja egyedül, hanem igéire az egész világ figyel.

Szent atyánk tudta jól, hogy az egész kereszténységnek megújhodása csak akkor remélhető, ha legelőször is az egyház szolgái és intézményei tisztíttatnak meg mindama salaktól, mely idők folyamán az emberi gyengeség következtében rájuk tapadt. Legelőbb is ehhez fog tehát, de reformját ott kezdi, hol a hivatalok szétágazásai legkönnyebben utat nyithatnak a visszaéléseknek: magán a pápai udvaron. A fölösleges hivatalokat megszünteti, a személyzet létszámát a szükségesre vonja össze s mig ezek megélhetéséről az időviszonyok kívánalmainak megfelelően gondoskodik, viszont eltörli a különféle címeken járó jutalmakat; egyúttal minden kúriális hivatalnoknak szigorú kötelességévé teszi a megszabott munkaidő pontos betartását. Könnyű belátni, hogy mily óriási jelentőségű e reform abban a kormányzó udvarban, a hol a világ összes katholikusainak érdekei a hivatalok és tisztviselők