Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1908
16 súlyával egyenlítse ki. Erre célzott ő is, midőn megválasztása után kijelentette: „Nagy politikát akarok csinálni.“ S XIII. Leó megtartotta szavait. Az ő diplomatikus ügyességének köszönhető, hogy az egyház lassankint kiemelkedett megalázó helyzetéből s újra azon tényezők sorába lépett, a melyekkel az országok sorsát igazgató kormányoknak számolniok kell. De még nem hunyta le szemeit, midőn a korszellem új feladat elé állította az egyházat. Mindenfelé erős demokratikus szellem kezdett lengedezni, mely köz- és magánéletet egyaránt áthatott s oly eszméket vetett fölszínre, minőkkel a társadalmi élet ily nyíltan még nem találkozott. A dolog természetében fekszik, hogy el nem dönthető, vájjon XIII. Leó az ő arisztokratikus gondolkodás- módjával és irányával bele tudott volna-e illeszkedni a viszonyok ilyetén megváltozásába? Kormányzásának utolsó évei azonban inkább azt mutatják, hogy felfogása a demokratikus elveknek nem kedvezett. De bármiként álljon is a dolog, az az egy bizonyos, hogy a pápaválasztás már csak a megváltozott viszonyok miatt is nagyfontosságú kérdéssé változott. És „hic est digitus Dei“, itt nyilvánult a Gondviselés irányító keze, midőn a választók figyelmét a nép fiára irányítja, s azt emeli a pápai trónra, a kit nemcsak születése és életkörülményei, hanem érzelmei is állandó ösz- szeköttetésben tartanak a néppel, s ki annak testi és lelki szükségleteit saját tapasztalatából ismeri. Az egész világ várakozó figyelme az új pápa felé fordult s kíváncsian tekintett a programm elé, mely kormányzásának elveiről tájékoztatni fogja. Sokan már felvett nevéből ki akarták olvasni terveit s azt hitték, hogy a Pius nevet épen azért választotta, mert követni szándékozik nagy elődjének: VII. és IX. Piusnak életét, kiknek uralkodása állandó küzdelem volt koruk politikai áramlataival. Nem hiányoztak olyanok sem, a kik csak azért ragadtak tollat, hogy jól ismert tanácsokkal lássák el az új pápát s gondolkodását a megalkuvás kényelmes és nyugalmas kikötője felé irányítsák. „A bölcs szíve tudja az időt és feleletet“ (Préd. 8, 5.), mondja az írás, tehát a pápa — hallgatott. Ám a mi róla e közben napfényre került, azt mutatta, hogy önállóan gondolkozó, bevégzett személyiség ő, ki „a célok és feladatok egész világát hordja magában.“ A Vatikánban elrendelt újítások s eddig hallatlan változtatások; az először áldozó gyermekek ünnepélyes fogadása; a római hívek összegyűjtése, hogy magának a pápának ajkairól hallják
