Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1908

12

csakhamar reá irányult, ki felértvén tudásszomját, anyagi támogatásával s erkölcsi segítségével lehetővé tette neki, hogy tehetségeit magasabb iskolákban is művelhesse.

1846-ot írtak, midőn öccsével Angelóval legelőször kelt útra a castelfrancói gimnázium felé. A két gyermeknek nagyon súlyos volt a sorsa. Valóban elmondhatták magukról az ezrahi Éman zsoltárossal: „Szegény vagyok és megterhelt ifjúságomtól fogva“. (86. zs. 16.) Mert naponta kétszer kellett gyalog megtenniök a hét kilométernyi távolságot, mely Castelfrancói Riesétől elválasztotta, tűrve és szenvedve a perzselő nap forróságát, a szakadatlan esőt vagy a dermesztő hideget. Emellett eledelük is szegényes: kenyér, polenta, friss víz, ez volt a két testvér eledele egész éven keresztül. De ez nem okozott nekik gondot, mert ami az étel változatosságából hiányzott, kipótolta azt kedvük kifogyhatatlan vidámsága. A járókelőknek szinte jó ismerősük lett az a két kis diák, kik cipőiket botra fűzve s vállukra vetve — hogy ne kopjanak, — szépséges olasz nóták dudolása mellett siettek az iskola felé.

A castelfrancói gimnáziumban is Sarto József csakhamar kivált osztálytársai közül. Egyik tanára, dón Amadio ebből az időből a következő szép jellemrajzot adja róla: „Jámbor és kedves gyermek volt a kis József. Legjobban szerette Istent, azután édesanyját. Legjellemzőbb tulajdonsága a véghetetlen lelkiismeretesség volt. Ha valamire készült, előre megkérdezte: helyes-e, vagy helytelen, amit tenni szándékozik? S a tanácsot megfogadta, bárha kedvét rontotta vagy örömét szegte is. Lelkiismeretét minden este megvizsgálta, s ha úgy vélte, hogy valami hiba elkövetése terheli lelkét, sohasem mulasztotta el, hogy magát nyilvánosan meg ne vádolja. Vallásos érzésének, lelke tisztaságának ápolása azonban nem vonta el egyéb tennivalóitól. Megfeszített szorgalommal tanult, annyira, hogy egészségéért aggódva, gyakran magam voltam kénytelen őt pihenésre kényszeríteni. Ismereteket óhajtott szerezni minden irányban, s lelke kész volt a legváltozatosabb eszmék befogadására is“.

Ily szorgalom mellett nem lehet csodálni, ha év végén övé lett a legkitűnőbb bizonyítvány, s ha később, mikor a trevisói gimnázium növendéke lett, tanárai neki adták az összes jutalmakat és kitüntetéseket s emellett szeretetüknek minden jelével elhalmozták.

Tizenöt éves múlt, mikor felvették a paduai kisszeminá- riumba papnak. Itt folytatta tovább gimnáziumi tanulmányait