Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1908
9 ügyelőt láthatólag meghatotta e nagy ragaszkodás. így igazi benső viszony fejlődött ki Szamosi és az ifjúság között. Fokozta e bensőséget, hogy Szamosi a tanári testületnek jó részét hálás tanítványai közé számíthatta, kik maguk is szeretettel lévén eltelve egykori egyetemi tanáruk iránt, a rájuk bízott ifjúságban állandóan ébren tartották, állandóan fokozták Szamosi iránt a vonzalmat, szeretetet. Innen érthető, hogy oly szívesen volt közöttünk, hogy annyira szerette az ifjúságot. Maga mondotta egy alkalommal, mikor Erdélyi Károlynak tiz éves igazgatói jubileumát ünnepelte az ifjúság, hogy bár az ismeretes római mondás szerint akire az istenek haragudtak, azt paedagogussá tették, ő ha mégegyszer élűiről kezdhetné az életet, megint csak paedagogussá lenne. De ő eltávozott. Kiragadta őt közülünk a halál. Meg kell nyugodnunk Isten akaratában, de nagy a csapás, amely intézetünket halálával érte. Mindig büszkén vallottuk őt a magunkénak, az intézet egykori tanítványának, mostani felügyelőjének, gondviselő atyjának. Az ő alakja ifjúságunk előtt örökké példakép gyanánt fog szolgálni, hogy szegény sorsból becsületes munkával mennyire lehet emelkedni, hogy a volt tanulók mindig szeretettel legyenek azon intézet iránt, ahol kiképzésüket nyerték, hogy milyen szép érzelem az embertársak iránti szeretet. Szamosi mindenkor a szeretet embere volt. Tanítványai, kik közé intézetünk tanári karának jó része is számítja magát, intézetünk ifjúsága, kik szeretetét vagy húsz éve érzik, tudják legjobban, milyen szeretettel, jó akarattal volt mindenki iránt Szamosi János. A világ Ítélete folyton változó, újabb és újabb nagyságok tűnnek fel, a régiek emléke sokszor elhomályosul. Talán Szamosi népszerűsége, híre is alább száll idővel, de intézetünk sohasem fogja feledni emlékét. Jó tetteiért örök szeretettel adózunk s hisszük, hogy szeretetünkről odafenn tudomást szerez.
