Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1907

2.7

Méltán mondhatja tehát még egy Voltaire is szent Lajosról írt gyönyörű művében, az erény előtt önkénytelenül hódolva: „A koronát és a rabláncot, az egészséget és a betegséget, az életet és a halált ugyanazon szemmel nézni; csodálatos dolgokat cselekedni és félni a csodáltatástól; szívében csak Istent és a kötelességet hordani; csak testvérei bajaitól meghatva lenni és saját bajait úgy tekinteni, mint a megszentesülésre szükséges megpróbáltatást, folyvást Isten jelenlétében járni és csak ő érette vállalkozni, törekedni sjkerre, szenvedni nyugodtan, ime a keresztény hős, ki mindenkor nagy és mindenkor egyszerű, ki önmagát mindenkor elfeledi“. (Voltaire. Beuchot kiadása XXXIX. kötet, 127. I.)

Mi az ilyen hőst nem feledjük el soha. Ilyen volt szent Imre herceg. Nem csoda, hogy Isten szeretetében minél előbb keblére akarta ölelni és oly számos csodával kitüntetni.

Caesareai szent Özséb látomása a körmenetnél, mely szent Imre dicső halálát hirdette, Konrád bűnbánó főúr láncainak lehullása szent Imre sírjánál, mint gyönyörű legendái vonások vegyülnek bele a történelmi tények megható soraiba, hogy a szent Imre sírjánál meggyógyultak százaival hirdessék az eszme diadalát, szent Imre hercegnek hervadhatatlan győzelmi pálmáját.

Szent Benedek halálakor egyik legkedvesebb tanítványa, szent Mór gyönyörű szép, szőnyegekkel díszített, virágoktól illatos ösvényt látott, mely szent Benedek celláját az éggel kötötte össze. Ezen ösvényen egy tiszteletreméltó aggastyán haladt, ki ezen szavakat mondá: „Ezen úton szállott az égbe Benedek, az Isten kedveltje!“ Szent Imre életében is az erények virágokkal díszített útját látjuk, ezen haladt ő; ezen csodálatos út köti össze az eget a földdel, hogy ezen az igazság és béke csókját hirdesse örökké. Boldog, ki nyomdokaiban halad, mert itt a földön lelki öröm, tisztelet, dicsőség környezi, oda feljutva, a megdicsőült nagy lelkek millióival kiáltja az elragadtatás hangján: „Mily nagy vagy te Alkotóm! Neved áldva, dicsérve legyen mindörökké!“

Jól mondja a lángeszű Emerson „Az emberi szellem képviselői“ című világhírű müvében, hol a nagy emberek hasznáról ir: „A világot a jó emberek igazsága tartja fenn, ők teszik a földet egészségessé. Akik velők éltek, kellemesnek, táplálónak találták az életet. Az életet csak az ilyen társaságban való hitünk teszi édessé és türhetővé; s arra törekszünk, hogy tényleg vagy képzeletben magunknál különbekkel éljünk együtt. A nagynak keresése az ifjúság álma s a férfikor legkomolyabb foglalkozása. Idegen orszá