Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1907
10 Egyszerű életmódja, önként vállalt szegénysége Magyar- országon félreértésre adott okot. II. Endre azt hitte, hogy leánya szükségből van olyan egyszerű sorsban. A követei azonban, kiket az ügy megvizsgálására küldött, teljesen megnyugtató választ adtak, kiknek Erzsébet nyugodtan felelte: „Senki más nem bírt ezen önkénytes szegénység elvállalására, mint az én édes Istenem egyszülött Fia, ki saját példájával tanított meg engem a gazdagság megvetésére és arra, hogy többre becsüljem a szegénységet a világ minden királyságánál“ A követeket mások is megnyugtatták Erzsébet önkényt vállalt szegénységét illetőleg. Egy vendéglős meghatva mondotta a követeknek: „Az Istennek valóságos áldása ránk nézve a fejedelemasszony, ki csak azért nem lakik a városban, hogy a kórházhoz, szegényeihez közelebb legyen!“ A siketnémának és a bénának meggyógyítása őt már életében a szentség túlvilági fényével vette körül, úgy, hogy egymás után jöttek hozzá, hogy testi vagy lelki vigasztalásban, gyógyulásban részesüljenek. Egy alkalommal, mikor Erzsébet délfelé belépett a templomba ott egy vakot talált, ki épen őt kereste, hogy meggyógyítsa. Erzsébet buzgón imádkozik, a vak egyszerre örömkiáltással fordul Erzsébethez, hogy lát. Hálatelt szívvel, megilletődve, a meggyógyult vak alig tud imádkozni. Erzsébet meghatottan így szól: „A szemed világát visszanyerted, most arra legyen gondod, hogy jól szolgálj Istennek és többé ne vétkezzél. Dolgozzál és légy mindig becsületes, jámbor és alázatos ember!“ Egyik legmeghatóbb eset szent Erzsébet lelki gyógyítása. Egy alkalommal Leinbach Gertrud, előkelő, nemes lovag felesége tiszteletét tette nála fiával, a 15 éves Bertholddal. Erzsébet észrevette, hogy az ifjú esze inkább a hiúságon jár és túlságos öntetszel- géssel nézegeti gyönyörű, drága ruháját. Erzsébet feléje fordúl és gyöngéd szavakkal kérdezi: „Szívedben, kedves gyermekem, lángol-e a jó Isten szeretete? Nem félsz, hogy talán fényűző ruházatod hiúvá tesz?“ A fiú elpirult, de nemes lélek lehetett minden könnyelműsége mellett is, mert így szólott Erzsébethez: „Oh, édes asszonyom, imádkozzék értem, hogy Isten megadja a kegyelmet hű szolgálatára!“ Erzsébet a látogatás után a templomba vezette az ifjút. Erzsébet az ifjú mögött imádkozott érte, hogy Isten gyújtsa lángra szívét. Az ifjú eleinte teljesen hidegnek, érzéketlennek találta lelki világát, egyszerre csak megilletődve kiált fel: „Óh, asszonyom, 2*
