Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1907
18 beszédben vonta kérdőre a bitorlókat. Erre megtörve és a bűntudattól is gyötörve, megígérték, hogy Erzsébetet gyermekeikkel együtt visszahelyezik jogaikba. Henrik hozzátette, önkénytelenül is elismervén Erzsébet nagy szívjóságát: „Ha egész Németország Erzsébeté lenne, nemsokára semmi sem maradna neki, elosztaná mind a szegényeknek az Isten iránt való szeretetböl!“ Erzsébet csak hozományát és jogos jövedelmeit fogadta el, gyermekeire és a szegényekre gondolva, ó szívből megbocsátott a rokonoknak, pedig joggal kérdezhette volna: „Hát a hullatott könnyeket ki adhatja vissza?!“ Tudta, hogy a jó Isten összegyűjtötte azokat. Erkölcsi jósága szívébe újra édes békét vaiázsolt, mire sokan azzal vádolták, hogy férje emléke hamar elmosódott lelkében. Ő a gyanúsítással nem sokat törődött. Maga IX. Gergely pápa leveleiben vigasztalta, buzdította, javait pedig a szentszék oltalmába helyezte. Ily nemes léleknek jól esett a pápai buzdítás, mely nem is volt hatás nélkül. Később örömmel tette le le Eisenachban 1228-ban Nagypénteken az ékességeitől megfosztott oltár előtt egy ferenc- rendi kezébe az esküvel erősített fogadalmat, hogy Krisztus iránt való szeretetböl mindenről lemond. Konrád ajánlatára vagyonáról teljesen azért nem mondott le, hogy a szegényeket segíthesse és az esetleges adósságokat kifizethesse. Eleinte óriási erőbe került neki a lemondás, különösen kis gyermekeiről, később azonban örömmel mondotta, hogy most már csak a jó Istent szereti és kedvéért mindentől szívesen elválik. Ily nagy lemondásra képes léleknél szinte természetszerű volt, hogy az Isten- és felebaráti szeretetnek él. Mindenkiben testvért látván, Istenért örömmel vett részt ott, hol vigasztalni lehetett, vagy a temetéssel adni meg a végső tiszteletet. Erzsébet sokszor saját ruháiban temette el a halottakat. Mikor a betegek ágyánál ült, vagy halottakat temetett, valóságos angyalnak tűnt fel, kinek kedves jelmondata volt: „Az embereket oly boldogokká kell tenni, amint csak lehet“ A legendái költészet életét a legszebb vonásokkal és csodákkal aranyozza be. Jósága miatt az eső csodálatosan megkímélte és valóságos aranyfátyolt szőtt azon utakra, melyeken járt. A forrás, melyben a betegeket mosta, csodaerőt nyert. Jövendölési tehetséggel is megjutalmazta az Úr. Schroek városnak megjósolta, hogy tűz nem fogja felemészteni, jóllehet csupa faházból áll. Ezen város Erzsébet iránt való tiszteletből katholikus maradt mindvégig.
