Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1907

1?

Maga II. Frigyes császár kérte meg kezét. Erzsébet a koronát, a császári ajánlatot nem fogadta el. Buzgón imádkozott Erzsébet mindig, hogy tisztasági fogadalmát meg tudja tartani. Bárhova ment, fogadalma mindig szemei előtt lebegett. Nem feledkezett meg utazásai közben sem feltett jó szándékairól és mindenütt csak vallásos jó szívének jeleit mutatta. így tűnt fel akkor is, midőn Andechset, anyai családjának bölcsőjét látogatta meg. Felette nagy volt öröme, hogy nagybátyja az ősi várat a bencések kolostorává avatta. A kolostor szép kis kápolnájának ajándékozta Erzsébet menyasz- szonyi ruháját és egy ezüst keresztet, melybe IX. Gergely ajándéka, egy valódi keresztszilánk volt befoglalva. A menyasszonyi ruha és a kereszt, mint a boldogság és fájdalom jelképe milyen hű tükre volt áldásos életének. A menyasszonyi ruha mily hamar változik át rajta az özvegység gyászfátyolává, hogy egyetlen vigasza csak a kereszt legyen. Az ősök sírjai között az ifjú özvegy megerősödött hitében és fogadalmában. A „vanitatum vanitas“ gondolata mindenütt elkísérte és így csak a hitben keresett szívének balzsamírt.

A legenda egy kedves eseményről emlékezik meg, hogy az ő Andechsben tartózkodása emlékére egy csodás forrás fakadt, mely gyógyító erejével sohasem szárad ki.

Mialatt ezek történtek, a keresztes háború is lezajlott s a lovagok ismét hazájukba térhettek. A visszatérő lovagok nem feledkeztek meg Lajos utolsó óhajáról, hogy őt haza szállítsák szülőföldére. Otrantóban felásták Lajos tetemét és a drága csontokat vörös bársonnyal bevont gazdag koporsóban hozták haza. A menet előtt állandóan egy nagy ezüst keresztet vittek.

Erzsébet már csak a drága csontokat láthatta a koporsóban, melyre ráborulva megint felújult szíve szerelmének minden fájdalma. A mély fájdalmában az Isten akaratában való megnyugvásnak újra csodás példáját mutatta, mikor zokogva így szólott: „Tudod jól, óh Istenem, hogy az ő jelenléte drágább volna nekem a föld minden öröménél s azért, hogy mellettem legyen, kész volnék egész életemet szegénységben tölteni, sőt bejárnám az egész világot vele kenyeret koldulni, de nem akarok fellázadni a Te isteni akaratod ellen; ha feltámaszthatnám őt egy hajszálammal, nem tenném, ha az a te akaratoddal ellenkeznék“ Utána az isteni béke újra visszatért szívébe.

Mikor a hazatérő lovagok értesültek a méltatlan bánásmódról, nagy megbotránkozásuknak adták tanújelét. Varilla Rudolf szép