Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1907
10 Az alamizsna osztásnál a bölcs körültekintés vezérelte, hogy jótékonysága a dologtalanságnak ne legyen melegágya. Jótékonyságát sokan pazarlásnak minősítették és be is vádolták urának, de Lajos szent nyugalommal válaszolta: „Hagyjátok az én Erzsébetemet jót cselekedni!“ Erzsébet, bár szegényeinek élt, de azért kedves családjának is mindene volt. Gondoskodott vallásos neveltetésökről, gyermekei igaz jólétéről. Maga példát akarván adni, mindennap szent misét hallgatott. A szent miseáldozaton ünnepi ruhában jelent meg, de a szentmise legfönségesebb részeiben lerakta ékszereit és koronáját. A templomban egy ízben férjére nézve, annak deli szép termete a jósággal beragyogva, Erzsébetben a gyönyör érzetét ébresztette fel és néhány pillanatra világi gondolatokkal foglalkozott. Mikor az Úrfelmutatás következett, Erzsébet a felmutatott Úr testében az édes Üdvözítőre ismert öt sebével. Ezen látomása figyelmeztette, hogy azon világi gondolatokkal az édes Üdvözítőt megsértette. Erre a bűnbánat őszinte könnyeit hullatta és a templomban oly sokáig siránkozott és imádkozott, hogy férje alig tudta őt elhívni és megvigasztalni. Ebből látható, hogy nem volt teljesen érzéketlen a világi csábítások iránt, de azért bátran el lehet róla mondani Szalézi szt. Ferenccel „Miként a Riette tavát környező sziklák megnagyobbodnak a hullámcsapásoktól, úgy növekedett ájtatossága az állásával összekötött pompa és hiúságok között.“ (Bevezetés az Istenes életbe III. r. XXXIV. f.) Az új gyóntatójának, a szigorú Konrádnak vezetésével csak fokozódott buzgalma és önsanyargatása. Konrádnak özvegysége esetére örökös tisztaságot fogadott. Azon 12 szabályt, melyet gyóntatója előírt, híven megtartotta ígéretéhez képest. Ezek a szabályok a következők voltak: az önkéntes szegénységben a megvetés tűrése; az alázatosság; az emberi vigasztalásokról és a testi gyönyörről való lemondás; a könyörület; szünetlenül Istenre gondolás; az örök haláltól való megszabadításért hála Istennek; a a szenvedés tűrése a szenvedő Istenért; önmagunk Istennek ajánlása; Istennel egyesülésre törekvés; megbocsátás; a múlandóság gondolata; a bűn megsíratása és bocsánatkérés. A gyóntatója bármit írt elő, híven megtartotta, főleg az önmegtartóztatást bizonyos ételektől, még ha vendég is volt valahol. Ilyenkor, ha vendégségben tartózkodnia kellett bizonyos eledelektől, úgy tett, mintha ennék és beszélgetéssel akarta magáról a
