Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1907
11 figyelmet elterelni, nehogy különcködőnek mutatkozzék. Brün de Vilieret híres tábornok teljesen így tett, midőn olyan helyen volt meghíva, hol böjti napon nem bőjtös eledelek is voltak. Boileau, a nagy francia költő is híres volt ilyen böjti megtartóztatásáról, mintha Erzsébetet utánozta volna. Erzsébettel megtörtént, hogy ilyen alkalommal egész ebédje egy darab kenyérből állott. Ezen nagy megtartóztatás mellett is boldog, vidám volt, mert ott volt mellette Lajosa, kit lángolón szeretett, mellette voltak gyermekei, kikben valósággal gyönyörködött. Ezen benső családi öröme nem sokáig tartott, mert a keresztes háború eszméje Lajost is megihlette és elszólította oldala mellől. A keresztes lovagok jelvényét, a vörös keresztet, mit Krisztus virágának neveztek, nem merte eleinte Lajos feltüzni, hogy Erzsébetet a válás fájdalmának gondolatával ne szomorítsa. Erzsébet egyszer Lajos mellett ülve, ráakadt tárcájában a jelvényre, az elválás gondolatára megrendült, elsáppadt és összeesve eszméletét veszítette, mintha csak előre megsejtette volna, hogy eltávozó Lajosát nem fogja gyermekeivel viszont látni soha többé. Lajos alig tudta magához téríteni és megvigasztalni. Férfias elszántsággal mondotta, bár maga is érezte a válás szörnyű fájdalmát: „A mi Urunk Jézus Krisztus iránt való szeretetből keresztes hadjáratra megyek.“ Erzsébet könnyei még mindig sűrűn hullottak és így szólott Lajoshoz: „Kedves testvér, ha nem ellenkezik Isten akaratával, maradj mellettem!“ Lajos gyengéden és mégis férfias erővel válaszolta: „Eressz el, megígértem Istennek!“ Erzsébet óriási belső harc után végre megnyugvással felelt: „Ha az Isten úgy akarja, nem tartóztatlak vissza. Én áldozatul adom neki személyemet és enyémeimet, mindennap imádkozni fogok, hogy mindenható jósága és irgalma, mindig és mindenütt veled legyen 1 Menj az Úr nevében!“ Mintha mindketten megsejtették volna a szörnyű jövőt, az esetleg születő gyermekűkről gondoskodtak. Ha fiú lenne, papnak, ha leány, apácának szánták. Mielőtt végleg búcsút vett volna Lajos, előadatta papsága által a mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedését. Erre valósággal fellángolt az őszinte lelkesedés tüze és mindenki a Szentföldre akart menni az ideális cél megvalósítására. Végre is elérkezett a búcsúzás végső napja. Valósággal megrendítő volt a búcsújelenet Lajos és Erzsébet között. Erzsébet hol Lajost, hol gyermekeit csókolta sűrű könnyeket hullatva, mintegy
