Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1907

9

Ezen csoda hatása alatt Lajos mindent megtett Erzsébetnek, ki arra kérte, hogy kórházat építhessen azoknak, kik a várba fel nem jöhetnek.

így épült a híres szt. Erzsébet kórház 28 beteg számára. Később még számos kórházat és menedékházat épített. Ezen kórházakból szedte össze azt a 12 szegény beteget, többnyire bél- poslost, akiknek lábát minden Nagycsütörtökön megmosta és megcsókolta.

Ezen szép példa mellett különösen nagy hatással volt a hívekre a nagyheti sírlátogatása egyszerű ruhában a szegények közé vegyülve. Az előkelők gúnyos megjegyzései hangzottak el ilyenkor, de ő mindezekkel mintsem törődött. Tűrt, mint egy ártatlan bárány.

Nemcsak e tekintetben volt példakép, hanem különösen a szent beszéd buzgó hallgatásában. A ferencrendiek prédikálására az önmegtagadás és lemondás szelleme még jobban megihlette szívét. Ennek hatása alatt egy napon avult köpenyt vetve vállaira és sálkendőt borítva fejére udvarhölgyei előtt mintegy prófétai szellemmel így nyilatkozott megsejtve szörnyű jövőjét: „így öltözve fogok koldulni, mikor szegény koldus leszek Isten iránt való sze- retetből.“ E fönséges vonást különösen Szalézi szt. Ferenc csodálta meg, ki Philotheájában elragadtatással írja: „Óh Istenem, kedves Philothea, mily szegények voltak ez a fejedelem és fejedelemasszony gazdagságukban és mily gazdagok szegénységökben.“ (III. R. 15 f.)

A ferencrendiek közül kivált Rodeger, ki mint gyóntatóatyja megismertette vele a szeráfi szeretetet és a harmadrendet, melynek Németországban, mint fejedelemasszony, Erzsébet volt a legelső tagja. A gyóntatója révén megismert szeráfi szeretet még csodálatosabban kezdett működni, mint eddig. Éhség idején kiürítette a fejedelmi magtárakat és maga készítette a szegények számára a kenyeret.

Mikor minden gabona elfogyott és a pénztár kiürült, eladatta ékszereit, drágaságait, még az ezüst bölcsőt is., melyben egykor ringatták.

Ilyen nagy áldozatkészség mellett nem csoda, hogy az isteni szeretet is nem egyszer lehajolt és csodát művelt Erzsébet megdicsérésére. A legendák a szegényeknek nyújtott élelmiszerek és borok megsokasításáról a legszebben emlékeznek meg. Méltán nevezték tehát a „Szegények Védőasszonyának“.