Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1907

4

Tanuló éveiben történt, hogy a régi nemesi családok példájára az apostolok közül egyet választani kellett példaképül. Ő legjobban szerette a tisztaság és szeretet apostolát, ki az édes Üdvözítő kebelén pihent az utolsó vacsorán. Gondviselésszerünek kell tartani, hogy a gyertyák közűi, melyekre az apostolok nevei voltak írva, csak úgy találomra két ízben is szent János apostol nevével ékesített gyertyát választotta. Azóta ezen gondviselésszerü tény következtében bármit kértek tőle a szeretet tanítványának nevében, szívesen teljesítette.

A gyermekek a temetőtől, mint a múlandóság szörnyű képétől rendesen félni szoktak. Erzsébet, mint gyermek is, szívesen időzött a temetőben, hol játszótársainak meglepő komolysággal és bölcseséggel mondotta ezen szavakat: „Nézzétek a halottakat, élők voltak, mint mi s egy napon mi is olyanok leszünk, mint ők.“ Ezen szavak után letérdelt és imája ez volt: „Uram, keserves halálod és édes anyád, Szűz Mária által szabadítsd meg e holtakat szenvedéseiktől, nekünk élőknek pedig adj kegyelmet, hogy a múlhatatlan örök örömbe juthassunk“.

Bár igen komoly tudott lenni, mint a temetői jelenet is mutatja, mégis inkább lelkinyugalmából fakadó vidámság jellemezte. A magányt igen korán megkedvelte, hol elmerülhetett az oly forrón szeretett jó Istene társaságába. Mély vallásossága Zsófia hercegnőnek és az udvarnak nem egyszer visszatetszett; nem tudták ugyanis megérteni az isteni szeretet mélységét ily ifjú kebelben, mely oly lelkessé tesz és oly fenköltszellemüvé tud varázsolni. Ezek az első tövisek voltak és nem is oly fájók, mint a későbbiek.

A gúnyos megjegyzések, melyeket tűrnie kellett, igaz, hogy fájtak érzékeny szívének, de ezen fájdalomnál nagyobb volt az, melyet édes anyjának halála okozott. Gertrudnak halála egész valójában megrendítette. Egy nagyon valószínű hagyomány meggyilkolt édes anyjának álmában való megjelenéséről beszél, ki így szólott leányához: ,Édes gyermekem meghaltam és igen nagy kínokat szenvedek, imádkozzál értem, a jó Isten meghallgatja imádat!“ A megrémült gyermek sírva fakadt, szakadatlanúl siránkozott, míg végre imáiban és sírásában elalélva lehanyatlott és elszende- rült. Édes anyja újra megjelent neki és megvigasztalta, hogy imája meghallgatást nyert és kínjaitól megszabadúlt.

Erzsébet most még árvábbnak érezte magát édes anyja halála után s csak az árvák Atyjánál keresett vigasztalást. Az események hatása alatt vallásos érzülete bensőségesebb lett, jelleme, hangú-