Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1907
5 lata komolyabbá vált és így csak fokozódott az ellentét az ő lelki állapota és az udvar között. Erzsébet nem panaszkodott, tűrte a gúnyos megjegyzéseket és sértéseket, de azért érzékeny lelke mélyen érezte azokat. Ezekhez járult egy újabb nagy csapás, meghalt vőlegénye, Hermann, a thüringiai fejedelemség örököse 1216-ban. Most már teljesen bizonytalanná vált helyzete, vájjon kolostorba vagy haza kerül-e ? Ezen kétes, kínos helyzetben csak Lajos, meghalt vőlegényének öccse tanúsított irányában gyengéd figyelmet, ki később meg is kérte Erzsébet kezét. Még akkor is az isteni szikra ragyogott arcán, mikor szíve telve volt keserűséggel, hiszen a türelem, megadás, remény voltak élete leghübb társai. Nem egyszer az alacsonyabb körben, sőt saját szolgálói körében is keresett vigasztalást, kik nemes szívökkel lebilincselték és sok szépet beszéltek kedves hazájáról, Magyarországról. Ezen őszinte lelkek és a jó Isten voltak vigasztalói, kit a templomban vigasztalásért többször fel is keresett. így egy alkalommal Nagy-Boldog-Asszony napján Zsófia fejedelemasszonnyal és leányával az eisenachi templomba ment imádkozni. Zsófia kívánságára hercegnői ruhában, arany koronával a fejükön jelentek meg. Mikor Erzsébet a keresztenfüggö Istenembert megpillantotta, felújultak előtte az Úr szenvedései, koronáját levette fejéről s térdre hullva, mélyen leborúlva, őszinte köny- nyeket hullatott. Mikor a fejedelemasszony durván megintette viselkedéséért és ezen szavakat intézte hozzá: „Talán nagyon nehéznek találod koronádat?“ a legnagyobb alázatossággal és türelemmel felelt: „Édes asszonyom, ne haragudjál, de látván, hogy édes Üdvözítő tövis koronát visel, nem tudtam fejemen tartani a drágakövekkel kirakott aranykoronát, mert ezt az ő töviskoronája kigúnyolásának tartottam volna!“ Erre könnyei tovább hullottak, nem a sértés, de az édes Üdvözítő szenvedése miatt. Élete a sok megvettetés és gúny közepette olyan lett volna, mint a hullámoktól korbácsolt hajóroncs, ha az Istenbe vetett bizalom és égi türelem, mint valami csodálatos mennyei erő a kikötő felé nem kalauzolja. Egyedüli vigasztalója a rokonság körében, a fejedelmi udvarban, Lajos volt, akit anyja mindenáron el akart tőle szakítani, de ez Lajos gyengéd szeretetét csak annál jobban fokozta. Hogy mily mély és benső volt érzelme Lajosnak, mutatja
