Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1905
I. Az alkoholizmus veszedelme. Tanítványainak okulásul elmondja: Húber Imre. A szesz veszedelmes eszköz még az erős és a bölcs kezében is, de gyilkos mindenesetre a bolond és gyenge kezében. Smith. Kedves Tanítványaim ! Egy jellemző mesével kezdem soraimat. A Halál udvarában nagy ünnepre készültek, az udvari szolgák sürögnek, forognak a trónteremben. Végre elcsendesül a zaj, megjelenik a Halál, körülötte főbb emberei állanak jelvényeikkel, birodalma hü emberei mély meghajlással üdvözlik, aki ez ünnepélyes pillanatban így szól: „Ma örömünnepem van s ez alkalommal meg akarom jutalmazni azt, aki a legtöbb áldozatot hozza elém; fejedelemmé teszem s uralkodni fog népem egy része fölött. A versenyben részt vehet bárki, csak hü legyen hozzám és udvaromhoz“. A körül- álló sokaság szemre-fejre néz, várja a szerencsés halandót, akit e nagy kegy fog érni. S im egyszer csak előáll egy marcona férfialak teljes hadi felszereléssel, kezében súlyos csatabárddal, vészes pillantását körülhordozza a termen, ahol minden ajak suttogja nevét... a Háború. Büszkén hajol meg ura előtt s legott beszélni kezd: „Itt vagyok, hü szolgád, ezer veszélyben, sok száz csatában ölöm a hadviselőket, birodalmadat senki sem növeli úgy mint én, hisz erős férfiakat, mind megannyi erős tölgyet döntök halálba.“ Még el sem hangzott a szó s már mellette terem egy sápadt arcú, undok külsejű emberke. Ijedten húzódik félre a tömeg, melyet a Pestis látása is megremegtet. „Uram — szólta jövevény — parancsodra megjelent leghívebb alattvalód.Mit ér neked, királyom, a büszke férfi hullája, melyet ez a Háború néha napján hoz neked. Sok ezer 1
