Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1905
r mértföld adózik nekem s ahol megvetem lábamat, nemcsak az erős férfi hullik, minta légy, de elhozom a legszebb, leggyengédebb nemét, elrablóm a boldog családok őrzőjét, az anyát, sőt leszakítom a szülők legféltettebb kincsét, a legkedvesebb gyermeket is.“ Az egybegyűltek helyeslő moraja már hallatszik, a Halál felemelkedik, hogy kimondja ítéletét, mikor a tömegből kiválik egy furcsa piperkőc, cifra ruhában. Lágy, könnyed, sima lebegéssel lejt a Halál trónusa elé. Mindenki az ismeretlent vizsgálja, kutatják, hogy ki ő, merre van hazája. A közelebb állók egy üveget látnak kezében, melynek felírásán ez olvasható Szesz. Gúnyos mosollyal, kaján örömmel üdvözli a két előbbi versenyzőt, majd pedig lágy, behízelgő hangon kezdi beszédét: „Uram, s ti hódoló nép, köszöntelek titeket. Légy üdvözölve, Háború és Pestis, bár sajnállak mindkettőtöket. Én ez üveg édes tartalmával elhozom ide a hideg észak és a forró ekvátor büszke férfiát, megölöm a sir szélén álló aggastyánt, a deli termetű ifjú legényt, velem jön a büszke sziklavár nagyura, a nádviskóban lakó szegény pásztor ember, oldalamhoz simul a tudós, vakon követ az esztelen, nő, férfi egyaránt áldozatom. Kiszedem a bölcsőből az alig gagyogó kisdedet, elhozom trónod zsámolyához azt is, aki még meg sem született.“ „Tied a jutalom, hű fiam,“ — szólt a Halál — országom leghívebb alattvalója, ettől kezdve társam vagy az uralkodásban. Jer, hadd öleljelek meg.“ Eddig a mese, Ifjú Barátaim, de a vége már valóság, mert az alkohol, a Szesz személyesítőjének fentebbi dicsekvése igaz. A mai zilált életviszonyok közt mily jól eső érzés a múltban történtek szemlélése. Megjelent akkor is a halál hű fegyvernöke, a háború, pusztította az emberiséget a pestis, a betegségek különféle fajtája, delsziklaként megmaradt az erőteljes gondolkozás, a szilárd jellem, a mindennek ellenálló honszeretet, a józan erkölcs, a mély vallásosság. Ma nagyon sokban alább hagytunk. Szervezetünk, akaraterőnk, gondolkozásunk, legszentebb érzelmeink meggyengültek, elfajultak. Pedig a természet törvényei szerint minden fejlődik, tökéletesből, nemesedik. Ha az ok után kutatunk, közelben reá akadunk. A társadalom minden rétegében fellelhetjük. Megvan a nagy urak palotájában, besurrant a szegény ember hajlékába, az erős és gyenge, a férfi, a nő neki hódol, behatol a nemzet legféltettebb kincsesházába, a gyermekek közé. „Föltátotta száját a pokol és végnélkül felnyitja száját, hogy erősei és az ő népe nagyjai és 2
