Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1905

40

A részegség tünetei.

A 2. csoporthoz azok számíthatók, akik akaratgyengeségből, vagy akarathiány miatt nem tudják elhagyni az ivást; ezek lesznek valóságos iszákosokká, mert ha bármiféle módon abstinensek lesznek is, a mulató környezet csábításának sohasem állanak ellen, ugyanis akarati energiájuk tönkrement. Az ösztönszerü iszákosak alkotják a 3. kategóriát. Ezek az ivásban semmi élvezetet sem találnak s egyszer csak esztelen vágyódás fogja el egész valójukat sokat, nagyon sokat inni. Küzdenek a belső kényszer ellen, de mindhiába, még betörésre, lopásra is vetemednek, hogy öntudatlan, öröklött szenvedélyüket kielégíthessék. Ha azután kijózanodnak, utálnak mindenféle szeszes italt.

Bármelyik osztályba soroljuk is a szeszélvezőket, eredménye mindig az, hogy a bor, a sör, a pálinka okozta idegi bénultság a részegségben szüli a felfogóképesség elnehezedését, azért nem érti meg a környezet eszmekörét, nem tud abba beleilleszkedni, figyelmét már nem irányíthatja semmire sem, mert érzékszerveinek appercipiáló képessége tompul, végre bekövetkezik a teljes érzéstelenség. („Bier macht uns dumm.“ Bismarck mondása.) Ilyenkor az értelem leszáll a legalacsonyabb fokra, képtelen követni a logikus sorrendet, ítélőképessége fejtetőre áll, sem más, sem saját beszédjét nem érti, megfontolás hiányában nem látja be szavainak súlyát. A gondolkozásmód lelép a rendes útról, kezdődnek a rövid értelmetlen szólásmódok, üres élcek, sikamlós kifejezések, ocsmány, erkölcstelen kiszólások. Végre idegen nyelvnek töredékes szavait hallatja az ily szerencsétlen. De evvel még nem befejezett a teljes részegség. A mozgató idegek felszabadultak az agy fegyelmező hatása alól s így a mindinkább emelkedő erőérzet mozgási törekvésekben nyilvánul. Megfontolatlan cselekedetek, céltalan, féktelen, erőszakos tettekben nyilvánulnak; nem kiméi testvért, jóbarátot, családot, nem ismer helyet (utca, magánház), nem válogat eszközökben, sem módban. A visszahatás még nem következett be. A beszédesség átmegy kiabálásba, énekléssel, orditozással kiséri esztelen cselekedeteit s csak mikor a gondolkozás utolsó sugara is eltűnik, lép fel a tökéletes részegség, melynek egyedüli világító mécsese az ösztönszerü tájékozódás s igazi ismertető jele, hogy eltűnik a bátortalanság, a szégyen, szemérem, zavar, egyszóval minden lélektani és erkölcsi akadály. A lelki világ hullámzó indulatai majd ellágyulásban, majd kemény, éles kifejezésekben nyilvánul-