Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1905
33 csere. De ismeretes már az is, hogy a szervek együttes működése, a gépezet helyes munkája csak akkor válik valóra, ha egy központ kormányozza, igazgatja. Az uralkodó szerep a test harmonikus munkájában az idegrendszeré, melyből, mint középpontból indulnak ki az egyes szervek működéséhez az impulzusok, ide futnak be azon vezetőszálak, melyek az érzékszervek utján szerzett benyomásokat közvetítik, énünkkel megismertetik s öntudatunkat eredményezik. Ez a középpont, melynek idegállománya egyedül képes a külső behatások felfogására, mondjuk befogadására ; nemcsak szerveink működését, izmaink munkáját, végtagjaink mozgását vezeti, kormányozza, hanem az érzéki benyomások befogadása révén öntudatunknak, akaratunknak, szellemi életünknek egyedüli letéteményese, központi helye. Önként érthető, hogy testünk egészében ez a legnemesebb, legtökéletesebb és legfontosabb rész. Szerkezetében találunk idegsejteket s ezek nyújtványainak tartható idegrostokat. Amazok rendesen a test tengelye közelében egy középpontban találhatók, ezek pedig clágazódva, legfinomabb hajszálrészekre eloszolva befutják a test minden legcsekélyebb részét (innervatio). A nyujtványok összeköttetésben maradnak a központtal s így a legcsekélyebb hatást oda vezethetik, ahol tudatossá válik ; a központban létrejött hatásérzés ugyanezen úton, mint akarat jut tudomására a szervezetnek. Aszerint, amint érzést vagy mozgást vezetnek az idegrostok, elnevezzük érző v. mozgató idegeknek, helyzetük szerint pedig központiaknak vagy a testben elágazódó részek végső pontjait környéki idegeknek hívjuk. A középpont a koponya és gerinc csontos burkával védett agy- és gerincvelőben van, a környéki idegek pedig az érzékszervekben és az egész testen ágaznak szét. A koponyában három részt találunk, melyek mindegyike más és más fundiót végez: 1) a nagy agyvelő, az igazi centrum, mely az összes idegek munkásságát irányítja; 2) a kis agyvelő, a beszédnek és a tudatos, akarati mozgásnak közvetítője ; 3) a nyúlt agyvelő, főleg a vérkeringés és lélekzés szabályozója. Ez utóbbival függ össze a gerincvelő, melynek végső ágai a testet egészen behálózzák, a tudatos és az öntudatunktól nem függő (reflex) mozgások végrehajtói. A külvilág behatásai a környéki idegekre inger gyanánt hatnak s ezen hatás az agyban érzést eredményez (észrevevés).
