Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1905
23 hogy még a mértékletes sör és borivás is kerülendő, a pálinka ilynemű fogyasztását pedig törvényhozás útján kell eltiltani. Nothnagel véleménye szerint a tapasztalás bizonyítja, hogy az egészséges szervezet nélkülözheti a bort s a többi szeszes italokat, de élvezete ugyanezen esetben károsodás nélkül eltűrhető. Kísérletek mutatják, hogy a nagyobb alkoholmennyiség a gyomormirigyek elválasztását, tehát az emésztés processusát akadályozza, de kis mennyiség : 15—30 cm 3 konyak, 7-t—Va 1. bor vagy Va 1. sör, talán néha hasznunkra, kevéssé akadályozza, máskor azonban elősegíti, tehát nem hat károsan. Sokszor hallani, hogy idősebb szervezetre 1—3 pohár jófajta bor jó hatással van, könnyen emészt, no meg szellemileg is felfrissít; vagy a jó sör az étvágyat emeli, fokozza s ha nem mérték nélkül élvezzük, még egy kevéssé táplál is ; betegeskedésnél csekély mértékű pálinkát az orvos is engedélyez ; sőt különösen nagy ebédek, erős étkezés vagy túl- zsiros ételek után egy pohárka likőr, előtte hasonlóképen egy kis hazai vagy házi keserű, — gyomorerősítő igen jó, nagyon ajánlatos fiziológiai hatása szempontjából. Jól van, hagyjuk egyelőre ezeket a véleményeket, de ne üljünk fel nekik. A régebben előadottak is bizonyítják, hogy az alkohol nem táplálék, igy nem is lehet erőforrás. Megismertük, hogy az alkohol igen kis mennyiségben is a sejtekre romboló hatású, ennélfogva kivétel nem lehet a gyomor falát alkotó mirigy- szövet sem, melynek sejtjei az oly nagyon szükséges pepsint és sósavat (H Cl) szolgáltatják. A sejt, amint az alkohollal érintkezik, reagál e méreg ellen és pedig az által, hogy megváltoztatja működését, különösen „saját anyagcseréjét“ azon mértékben, minél nagyobb a beléje került tápláléknak vélt idegen anyag. Minél tovább tart a szesz okozta ingerlékenység, ha napról-napra tart az alkoholfelvétel vagy épen fokozódik, annál jobban berendezkedik annak fogadására, miáltal idővel szerkezete, szervezettsége átalakul s nem felel meg az eredeti célnak. Az így degenerált sejteket pótsejtek iparkodnak ugyan helyettesíteni, de ez sem mehet a végtelenségig, kivesznek, elpusztulnak, s hátra marad, hogy a gyomor belső felületét emésztő nedvet előállítani képtelen kötőszövet burkolja, védi. Amig az egyes sejtek igy tönkremennek, beáll a gyomor felületének einyálkásodása, mely ismét reggeli hányási ingerekben és cselekvésben nyilvánul. Az állandó gyula- dásos állapot (gyomorkatarrus) eldurvítja a gyomor nyálkhártyáját,
