Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1904
6 Az Immakulata megdicsöült alakja tűnik fül előttünk, hogy benne szemlélje a teremtés koronája az emberi természet fel- magasztal tatását. Mióta elhangzott a szűzi ajkakon az alázatosság csodás szózata: „Fiat mihi secundum verbum tutim“, ezen hatalmas „Fiat“ lett az ó-világ záróköve s egy uj, szebb világnak kezdete, az idők fordulópontja, a hajnalcsillag feltűnése, mely az igazság napjának közeledtét hirdeti, a csodás aranylánc, mely az eget a földre varázsolta. Elmondhatjuk szt. Bernát csodaszép szavait: „Óh Szűz! Te magasba törő fa, ugyan hova emeled fel szentséged ragyogó koronáját? Felemeled a magasságbeli trónjáig, mivel a legnagyobb mélységbe bocsátottad le alázatosságod gyökereit.“ Az az isteni Fönség, ki öröktől fogva kiválasztotta a kegyelem szentségét, a szűzi keblet, melyből életet merítve határtalan szeretetéről győzi meg a boldogság után epedö világot, az a szeplőtelen Tisztaság, ki csak egyedül merte ajkaira venni az isteni szavakat: „Ki fedd meg engem közületek a bűnről?“ nem vehette testét oly anyától, ki valaha a tagadás szellemének állott volna hatalmában. Hiszen az ellenkező esetben a protoevangelium vigasztaló szavai nem győzelmet, nem feltéttélen uralmat hirdetnének a sötétség hatalma felett, inkább csak az áteredő bűnnek lealázó, álkos szolgaságát. Csak a Szűzanya szeplőtelen fogantatása mellett érthető a szörnyű átok, mely az álnok csábítót sújtja az isteni ítélet rettenetes szavaival: „Ellenkezést szerzek közötted és az asszony között, a te ivadékod s az ő maradéka között, ez fejedet zúzza szét, te pedig sarka után fogsz leselkedni.“ A bűnben fogant anyával szemben a tagadás szelleme volna a. győztes, mert az isteni szeretet örök tisztaságában szükségkép elfordult volna a bűnnek gyermekétől, mivel isteni szeplőtelen természet bűnöktől fedett emberi természettel nem egyesülhet soha, mint a hogy a fény elűzi az árnyat s kettő eggyé sohasem lehet. Méltán magasztalhatja tehát az egyház a szentatyák meggyőződését visszhangoztatva szt. Cyrill ajkaival szólva: „Üdvöz légy Mária, Istennek szt. anyja, egész világ kincstára, a szüzesség koronája!“ Maga Luther is a „Magnificat" gyönyörű sorait értelmezve ily lelkes szavakban tör ki: „Mikor Öt Isten anyjának nevezzük, ennél nagyobbat senki sem mondhat róla, ha annyi ékesszóló
