Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1904
54 gyakkal egyetemben ismert meg és nem mit az ornamentikái nagy rendszernek egy-egy elemét látta benne, amelyhez félve, előbb a kör, a negyedkor, az elipszis, tengelyrendszernek stb. lépcsőfokokon keresztül lehet csak eljutni. Hát bizony ez az újabb négyéves ornamentikázás is eredménytelenséget konstatált, tehát gyakorolni kellett a gyermekeket (kargyakorlatok, kézügyesítő gyakorlatok), intenzívebbé kellett tenni a tanítást, könnyíteni kellett, ahol lehetett. Természetesen ez is egy úgynevezett secessiós vagy némelyek szerint csufondárosan modern kívánság behatásának a követ_ kezménye volt, amely azonban a régi rendszer híveit nem arró győzte meg, hogy talán 100 érvel előbb jónak nevezhető szak- oktatási tanterv megcsonkítás után a belső tartalom kivevésével, olyan elvont tudományos tanítássá fejlődött, amely nem tartoz- hatik az általános képzést nyújtó iskolák hatáskörébe. Végre is a rajzolás nemcsak ornamentikából áll és sík díszítmény tanítása talán még sem az a csalhatatlan egyetlen módszer, amely kizárólagosan képes az aesthetikai érzék fejlesztésére és talán még sem olyan fontos, hogy 8 éven keresztül a gyermek egyebet se rajzoljon, mint azt, és még hozzá fali, vagy kisebb lapmiriták után folytonos másolással. Hisz a 120 évvel ezelőtt élt gyermek legalább az építészettel kapcsolatban tanulta az ornamentikát, amelynek a formái nem egy síkban fektisznek, hanem domború mintákat, vagy azok rajzait tűntetik fel. És most nézzük legújabb középiskolai tantervűnk eredményeit. Olyan oktatási eljárást kell itt gondolni, amely a tanulót a munkálkodásra kényszeríteni is képes. Az I. osztály síkékítményt rajzol tussal kihúzva és festve a főszínek ismerete alapján színes festéssel. A II. osztályban egyszerű görbe vonalú díszítményeket, vagy ha a tanár egy kis ecsetgyakorlatot akar, másrészt pedig az axonometriái testrajzolás unalmát akarja elűzni, axonometriás ábrázolás alapján fából készült tárgyak, kisméretű bútorok rajzait készítteti el, és a fa évgyűrűinek rajzolását ecsetgyakorlatokra használja fel. Szóval mesterségesen tereli el a gyermek figyelmét az elvont ornamentikától, hogy olyan dolgot rajzoltathasson, ha mindjárt hibásan is, ami a gyermek érdeklődését tárgyi szempontból lekötni képes. A III. osztályban komolyan fogunk hozzá a gyermek orna
