Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1904
52 iskolán kiviil álló befolyások őket a természet igazi megfigyelésére csábították. Kétségtelen, hogy a folytonos másolás nagyfokú technikai ügyesség birtokába juttatja a tanulókat s talán ez okozta, vagy méginkább a polgári élet követelménye azt, hogy a 60-as évekből származott reál-és polgári iskolák s későbben a gimnáziumok is az elérhető kézügyességet olyan fontosnak minősítik, hogy a nemzeti rajziskolák megszűnésével magukkal vitték ezen iskoláknak rajzoktatását és azt egészen a legújabb időkig a mértani rajztól eltekintve alsó 4 osztályaikban a mintamásolás módszerére fektet ék. Nézzük azonban első sorban az elemi iskolát, ahol a rajz tanítás hosszas vajúdás után kötelezővé vált és amelynek rendes viszonyok között kidolgozott rajztanmenete az 1. 2. 3. osztályokban csupa egyenes vonalú síkdíszítményekből áll s csak a 4. osztályban látjuk a görbe vonalaknak félénk kezdeményezését és néhány görbe vonalú elemi síkdíszítmény ábrázolását. Hasonlítsuk össze ezeket a rajzokat a régi nemzeti iskola rajzaival, akkor látjuk, hogy az elemi iskola tantervéből kidobta az építészeti és mértani formákat és a gyermeknek még a hortobágyi pusztai iskolában is, a gyermek által soha nem látott padozatmintákat és pár görbéből álló levélformát nyújtotta helyettük. S mig a régieket a tanítási módszer egy esetleg előttük fekvő, vagy az utcán látott, de az iskola környezetében mindenesetre fellelhető tárgy képének, ha mindjárt egyoldalú á' vázolásával, másolásával foglalkoztatta, s festés, kihúzás, ceruzarajz technikájával megismertette, addig ez a szegény újkori elemi iskolás tanuló minden élet nélkül, minden tárgyi vonatkozás nélkül álló egyenes vonalú omamentumot kapott majd 4 éven keresztül, hogy horribile dictu ízlése finomodjon, no meg hogy kézügyessége és a ceruzatechnika fejlesztessék. S mig az 1787. évi elemi iskolás már a kezdő fokon sem a vonalat mint olyant rajzolta, hanem párkányokat, építészeti tagokat, amelyeket látott, vagy a melyekre figyelmét felhívták s ezzel némileg aesthetikai értelmileg nyert tanítást; addig az uj kor elemi iskolás tanulója azt sem tudja, hogy jut ő ahhoz, hogy 4 éven keresztül éppen azon korban, amidőn minden iránt, a mi öt környezi, a legélénkebben érdeklődik, folytonosan nyomorúságos síkdíszítményeket lásson. Egész határozottan mondhatom, hogy ez a léleknélküli ornamentika megutáltatta vele a rajzot, mert nem talált a gyermek az élet és a rajz között semmi összefüggést.
