Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1904
művészetek szeretető és az a kívánatos művészeti élet, amely mindenben csak a szépet és jót keresve társadalmunk anyagias gondolkodásmódját megváltoztatja. C) rajztanítás fejlődése és az az oktatási rendszer, amelyen mai művészeti nevelésünk áll. Az előbbi fejezetben foglaltak után az a kérdés, vajon megfelel-e jelenlegi rajztanításunk a művészi nevelés követelményeinek ? Mielőtt azonban ezen kérdésre választ adnánk, tekintsük a régebbi korok oktatásának alapelveit és az ezeken felépült rendszereket. A klasszikus ókorból fenmaradt írásbeli művek igazolják, hogy a művészetek figyelemmel kisérése a neveléshez tartozott. A szabad gondolkodású és némi kézügyességgel rendelkező ember műveltségét illetőleg Plato (Theaetet. cap. 2. 5, 145. A.) azt kívánja, hogy: „Ismernie kell a festészetet (rajzot), geometriát, logikát és mindazt, ami az általános műveltséghez tartozik.“ Aristoleles (Politika Vili.. 3.) pedig ezt mondja: „Az ifjakat a rajzra tanítani kell, mert ez az életben sok szolgálatot tesz s így általában véve hasznos és különösen azért előnyös, mert képessé teszi őket a művészek műveinek helyes megítélésére Ez utóbbi nem azért fontos, hogy a tárgyak adás-vevésénél meg ne csalódjunk, hanem azért, mert a rajz a művészeti, a testi szépségek megértéséhez szükséges szellemi látást kiképezi és élesíti. Mert minden dologban csak az előnyösnek keresése, méltatlan volna a szabad és nemes gondolkozásé egyénre nézve." A szikioni iskolai oktatásra vonatkozólag az idősb Plinius XXXV. 10, 77.) mutat reá: „huius (Pamphilos festőnek) auctoritate effectuin est Sicyone primum, deinde in lota Graecia, ut pueri ingenui omnia, ante graphicen, hoc est picturam in buxo docerentur recipereturque ars ea in ingenui omnia ante graphicen, hoc est picturam in buxo docerentur recipereturque ars ea in primum gradum liberaliuin ; semper quidem honos .ei fűit uj ingenui eam exerccrent, mox ut honesti, perpetuo interdicto ne servitia docerentur, ideo neque in hoc neque in toreulicc ullius qui servierit opera celebrantur.“ Ezekből látjuk, hogy a rajz a görögországi iskolákban a többi tantárgyakkal egyenrangú s az ember képességeinek harmonikus fejlesztésére nézve mellőzhetetlen volt s mint ilyent elsősorban az aesthetikai nevelés eszközének tekintették■ Fokozta ezt a törekvést a műalkotások sokasága, amelyeket rajzismeret nélkü )kellő módon méltatni sem lehetett volna.
